Az AURIGA Sport és Szabadidős Klub Házunk tája című honismerete programsorozatának következő előadását 2011. február 23-án 17 órától tartják a Civil Házban (Baross u....
Az eset hétköznapi. A belvárosi utcában lévő kapunk elé leparkolt egy autó. Se ki, se be. Szerencsére időben érkezem, még látom a sofőrt. Intek neki. Elhúzza a száját, majd meglehetősen kényelmesen ballag vissza az autójához.
A Baross utcán konflis cammog. Valamikor a XX. század elején. Utasa hátranéz. Vajon mit örökít meg a járda szélén álló fényképész? Egy alföldi település majd eltűnő belvárosát.
Abból indulok ki, hogy a kiállítókban megfogalmazódott valamiféle cél, ahhoz anyagokat gyűjtöttek, majd valamilyen dramaturgia mentén elmesélik a kiválasztott történetet. Minden kiállításon felteszem a kérdést: vajon miért született. A Damjanich Múzeum új tárlatán nem kaptam választ.
Két új gumicsont már van, amelyeket ciklusa végéig rágcsálhat Szolnok 17 tehetetlen embere a városházán. A ciklus harmada lassan eltelt, de majdan vizsgálható „ügynek” semmi nyoma.
A menekülő svájciaktól gyermeke német tanulását féltő riportalany, vagy a svájci polgárháborúról tudósító színesbőrű riporterek legalább annyira szólnak rólunk, mint a svájciakról.
Talán cáfolható, hogy 1980-ban örökítették még az egykori 1-es ABC-t. Annyi azonban biztosan hozzátehető, hogy a fotós télen, szombat délután vagy vasárnap dolgozott az 1-es parkolónál.
Tudom, hogy évek óta nem esett ilyen sok hó, és nincs annyi hólapát meg hómunkás, amivel mindenünnen el lehet takarítani a havat. Azt is tudom, hogy a hó eltakarítása alapvetően a tulajdonos feladata. Ezért is kell azt feltételeznem, hogy a Hubay út és a Kossuth tér találkozása senkié sem, hiszen ott tíz nappal az első hóesés után sem sikerült takarítani. A város főterének egyik bejárata egy latyaktenger, mert senkiföldje. Vagy csak nincs gazdája a városnak?
