Szombat éjszaka ellopták a biztosító kábeleket a vasúti sínek mellől Abony közelében. A bátor akció következtében akadozott a vasúti közlekedés Szolnok és a főváros között. A színesfém-tolvajok működéséhez lenne néhány megjegyzésem.
Húsz évvel ezelőtt, 1990. október 26-án reggel Szolnok eddigi történetének legnagyobb dugójára ébredt. És két és fél napig úgy is maradt. Hiszen a fővárosból indult taxisblokád bennünket sem került el. Én így emlékszem azokra a napokra.
A férfiakkal csak a baj van. Akár erről is szólhat a Szín-Mű-Helyben látható Csupa balláb című vígjáték. Meg arról is, hogy Szolnokon van tíz színész, akik ismét valami szerethetőt produkálnak esténként.
Kádár Zoltán a blogSZOLNOK Album rovatában található két képéhez, a Fiatal múlthoz (Domus környéke) és a Változó térhez (Kossuth tér) küldött két érdekes megjegyzést.
Demeter István a szolnoki Tisza filmszínház tulajdonosaként a város utolsó igazi mozisa. Nemcsak filmeket vetít, de fesztivált rendez, filmet forgalmaz, és nem mellesleg megmenti a város egyik régi épületét. És bízik abban, hogy a válság elmúltával a mozi recessziója is véget ér.
A kelet-franciaországi Mulhouse ugyan még csak nyolcszáz éves, de a belvárosában több parkoló helyére is virágágyást építettek. És ezzel nincsenek egyedül. Tudom, hogy ez egy másik Kelet.
Négy évtizede csodálatos álmokat szőttek a szolnoki Tabánról. Ugyanakkor 3 forintra emelkedett egy gombóc fagyi ára, a helyi színház és rádió pedig új vezetőt kapott. Régi augusztusok.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ők mindent megakadályoznak. Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ő nem csinál semmit. De van videóbajnokság és Sz. F. 2.0.
