Az ünnepek közeledtével feltűnnek a boltok polcain a használhatatlan gagyik. Az egyik szolnoki nagyáruház kínálja ezt a nívós ajtódíszt. Kínában készült. Lehet, hogy az ünnepekre érkező ufókat köszönti.
A január óta tartó kampánynak vége, idén több voksolás nem lesz, megalakultak a képviselő-testületek, tehát idézhetjük Móricz Zsigmondot: "Ne politizálj... Fogj hozzá a munkához azonnal!". Aki azt hiszi, könnyű lesz, téved.
Október második szombatján a magyar fürdők napját rendezték. A martfűi strand szabadtéri meleg vizes medencéjében üldögélve jutott eszembe, hogy gyerekkoromban, még Szolnok is csatlakozhatott volna egy ilyen programhoz.
Sokszor azon vettem észre magam, teljesen belefeledkezem a játékukba, és hirtelen arra riadok: miért hallgatom ki ennek a két szerelmes fiatalnak a beszélgetését. Azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amikor azt mondják: a színpadon megtörtént a csoda.
Nem hittem volna. Hétfőn jelent meg a Zsákutca táblák című írás a blogSzolnokon, ami a Verseghy gimi előtti útszakasz kaotikus közlekedési kiegészítő-tábláiról szólt. Ma már rend van. Persze, nem hiszem, hogy a cikk miatt.
Nevezhető vígjátéknak egy olyan film, aminek közel két órája alatt talán, ha egyszer felnevetett a közönség. Kínjában. Ha nekem is lehetne még egy kívánságom: Dobó Kata többet ne!
A Baross utca 2-8. közötti épületek eredeti állapotáról maradt ránk felvétel Varga József könyv- és papírkereskedőnek, illetve egy České Budějovice-i osztrák katonának köszönhetően.
Harminchét év után Jakab Dezső és Komor Marcell, illetve az épületeik miatt szerettem volna Szabadkára menni. Egy végtelenül kedves, kozmopolita, megfizethető, kávéházazó várost találtam.
A belvárosi nagytemplom toronysisakja még egyáltalán nem menekült meg. Az ezért (is) küzdő Dombi Gábor műemlékvédelmi szakértőt arról kérdeztük, hogy áll a sisak megmentésének ügye.
