Még át sem adták a képen látható házakat, talán még Várkonyiról el sem nevezték azt a teret, de képeslap már hirdette a fejlődő város, vagy a rendszer dicsőségét. Úgy négy évtizeddel ezelőtt.
Humán beállítottságúak egyedül ne keressék fel a Damjanich János Múzeum Gőzerő című kiállítását, mert úgy fogják magukat érezni, mint akit egyedül küldtek be a fizikaszertárba, hogy onnan valami egészen nyilvánvalót hozzon ki, miközben ő azt sem tudja, hol van. Oké, hogy gőzzel megy, de mitől működik?
Szolnokon a nyolcvanas években nem lehetett úgy kimenni az utcára, hogy ne lássunk katonai járműveket, vagy ne találkozzunk egyenruhába öltözött katonákkal. Szolnok akkor valóban katonaváros volt, aminek már leginkább csak a romjai maradtak meg.
Radó Deniset szeptember 24-én az Üvegcipő Adéljaként láthatjuk újra a Szigligeti Színház színpadán. Két héttel később pedig az ő rendezésével, a Csupa balláb című vígjátékkal nyit a színház új játszóhelye, a Szín-Mű-Hely. A rendező-színésznővel a próbák szünetében beszélgettünk.
Amint a várak ereje sem a falakban, úgy a színházaké sem az épületekben van. A legendás szolnoki színház 1990-ig ebben a megerőszakolt gnómban működött.
Tudom, hogy évek óta nem esett ilyen sok hó, és nincs annyi hólapát meg hómunkás, amivel mindenünnen el lehet takarítani a havat. Azt is tudom, hogy a hó eltakarítása alapvetően a tulajdonos feladata. Ezért is kell azt feltételeznem, hogy a Hubay út és a Kossuth tér találkozása senkié sem, hiszen ott tíz nappal az első hóesés után sem sikerült takarítani. A város főterének egyik bejárata egy latyaktenger, mert senkiföldje. Vagy csak nincs gazdája a városnak?
Szolnok 150 évvel ezelőtti megyeszékhellyé válásának egyik következménye volt, hogy újfajta lakhatási körülményeket kellett teremteni a városban. Szolnokon is elindult a bérházak építése.
A Tisza-parton, a Tisza szálló mögött, a sétányon parkoló autókról írtam A Kivert Biztosítékban (AKB), ami szándékom ellenére további témákban is „megszólaltatta” az olvasókat.
Az Árvát a forgatás idején 12 éves Barabás Bojtorján miatt volt érdemes elkészíteni, és legfeljebb miatta érdemes megnézni. A történet, a dialógusok és a trükkök ugyanis vállalhatatlanok.
