A közbeszerzés intézményét annak idején azért találták ki, hogy a közpénzek körül burjánzó nagy magyar mutyikat minimalizálja. Akinek valaha is volt bármi köze a honi közbeszerzésekhez, az biztosan tudja, hogy ez nem nagyon valósult meg. Viszont sok minden lelassult, és tombol a hülyeség. Például a 4-es úton.
Az angol puncs verhetetlen - szerintem. A franciakrémesük pedig pontosan olyan, amilyennek ezt a süteményt én gondolom. A sor persze mindig hosszú, de haladós, a kiszolgálás pedig mosolygós. Zagyvaságokat beszélek. Nem, a Zagyváról!
Ismerős arc tűnik fel az utcán. Nézzük egymást, aztán továbbmegyünk. Igen, mintha ő lett volna. Aztán péntek délután, a 25 éves osztálytalálkozón kiderül, valóban ő volt, ő is megismert, csak hát nem olyan egyszerű negyedszázad után folytatni. Alkalom kell hozzá.
Amennyiben nagyvonalú akarok lenni, akkor azt mondom: a Szolnok című képes album remek ajándék lehet, ha valami helyit szeretnénk átnyújtani. Ha azonban objektíven szemlélem a kötetet, be kell vallanom: van vele néhány problémám, ami miatt nem mindenkinek ajándékoznám szívesen.
A jórészt társadalmi munkában kialakított Tiszaliget végében lévő Turisztikai Központ ideális lenne lakóparknak, főleg, ha a Csáklya utcai híd miatt az a vége is megnyílna a Ligetnek. Jaj!
Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ők mindent megakadályoznak. Szolnok azért nem megy egyről a kettőre, mert ő nem csinál semmit. De van videóbajnokság és Sz. F. 2.0.
Elsősorban politikusoknak, továbbá nagy fehér, ötvenes férfiaknak és persze szülőknek is kötelezőolvasmánnyá tenném a Tilos az Á könyvek Hangulatjelentés című közérzeti novelláit.
Ez a fotó régebben készült – minimum 50 éve –, mint ahány éves a képen megörökített Tisza szálló, ami 1975-ben is még csak 48 éve működött. E soha postára nem adott lapnak a hátulján Szolnokot kétszer is köszöntik.
