A Kossuth tér legjobb fagyiját itt mérik. Még akkor is, ha a Mood a szűken vett Kossuth tértől pár lépésnyire van, és még úgy is, ha tudjuk, háromból nem nehéz elsőnek lenni. És akkor is vállalom ezt a véleményemet, ha azt mondom: Szolnok legjobb három fagyijának egyikét a Mood-ban adják, ahová másért is érdemes benézni.
Ha hirtelen kellene válaszolnom, hogy ebben az évadban, melyik volt a Szolnoki Szigligeti Színház legjobb darabja, akkor azonnal rávágnám: a La Mancha lovagja. Kis gondolkodás után lehet, hogy csak dobogós lenne Cervantes története, mert nehéz választani Radó Denise három idei rendezése közül.
Benedek Szabolcs, bár nem itt született, és jelenleg sem itt él, honlapján "nevelővárosának" nevezi Szolnokot. Így azt mondhatjuk, személyében idén szolnoki író is kapott József Attila-díjat. Mint beszélgetésünk során elmondta, nem tudja, mikor jár legközelebb Szolnokon, de ha hívják, jön, mert Szolnoknak nem tud nemet mondani.
Ragács Gyula fotóját 1905-ben adták postára képes levelezőlapként Szolnokon. Minden bizonnyal nem sokkal korábban készült a felvétel, valahol a mai Tisza Szálló előtt, lent a folyó partján.
Az egykori kertmozi – merthogy Szolnokon ilyen is volt – helye, meg a hozzá szervesen kapcsolódó néhai Nemzeti/Vörös csillag filmszínház, pontosabban a volt Nemzeti szálló báltermének 130 éves, magára maradt fala ősszel mutatja a legszebb arcát, amikor a romokat elfoglaló növények elkezdenek színesedni. Hogy mit rejtenek a fák, bokrok vagy meddig tartják még egybe a falakat a növények, ne feszegessük! Miként azt sem, hogy Szolnok közepén mióta is pusztul a város egyik legszebb épülete.
Nem történt semmi sem. Felejtsük gyorsan el? Egy évünk elszelelt. Dúdolhatnánk dalokat, csavarhatnánk ki verssorokat, ha éppen nem a bőrünkre menne mindaz, ami Szolnokon (nem) történt.
Egy film attól még nem jó, hogy kis költségvetésű. Az sem biztosíték semmire, hogy a sztori színházban működött. És sajnos a korábbi Oscar-díj sem garancia semmire. Mindez nem egykutya.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai 200 kiállítása becsülendő kísérlet arra, hogy a 21. században is népszerűvé tegye a 19. század nagy mesélőjét. Ám ehhez a 20. századi olvasók is kellenek.
