blogszolnok

Hogyan tudna Szolnok kimászni a népesedési gödörből, és ismét a közepén szélesedő korfával rendelkező, valóban dinamikusan fejlődő megyeszékhely lenni? Lemondhatunk a megoldáskeresésről, de akkor minden nappal a város jövőjét veszélyeztetjük. Vagy legalább ötletelünk.

Csak szólok, hogy a Szandára vivő kerékpárút régi 4-esnél lévő csomópontjánál, a belvároshoz közelebbi alagút kijáratánál egy ideje vak az egyik közlekedési tükör. Aki szokott bringázni, az tudja, milyen jól jön egy ilyen tükör, amikor a csengő nem segít, mert a kitakart irányból érkező kétkerekes kolléga zenét hallgat. Kerékpárral is lehet nagyot esni. Nem tudom, ki a kezelője a város kerékpárútjainak, de talán majd itt is újra lehet látni és látszani!

Ilyen előadás még biztosan nem volt Szolnokon. A premieren nem tudtam ellenőrizni, de állítólag minden előadás végén más a gyilkos. Ahogy a közönség szavaz. Tehát kérdezzenek, kételkedjenek, nyomozzanak és szavazzanak! Sok tekintetben különös és furcsa előadás a Hajmeresztő.

Szolnok második világháború utáni első, lakosságnak is szánt térképe sok mindenről mesél, így több részben is foglalkozni fogok vele. Először nézzük a városrészeket, az éberségből eltitkolt ipari üzemeket és a helyi közlekedést. A Csáklya utcai híd ötlete már ezen a rajzon is ott lehet.

Klímaszorongás? Környezettudatosság? Globális felmelegedés? Környezetvédelem? A víz a legfőbb kincs? Vannak nagy szavaink és kifejezéseink, meg van a valóság. A valóság, ami mindig piciben, hétköznapiban, közvetlen közelről mutatja meg, hogy mennyire vesszük komolyan a világ problémáit. Amik a fejünkben nem nálunk jelentkeznek, nem velünk történnek, nem minket érintenek. Még. És addig így is lehet gondolkodni a vízről, a szemétről, a betonról.