Molnár Róbertet rádiókból, rendezvények konferálójaként és zenészként is ismerhetik, miközben lelkes természetvédő is. Idén nyáron pedig elindította a Szolnoki Faitatók csoportot.
Így nézhetett ki Szolnok korzója az első világégés előtti hetekben. A Kádár cukrászda már emeletes, a Hitelbank évek óta áll, és a Barta-palota tornya is látszik az utca végén.
Egy francia TGV vezetőállásában érzi igazán a magyar múzeumlátogató, hogy elszáguldott mellettünk a világ. A Mulhouse-i Cité du Train vasúti múzeum nemcsak róluk, rólunk is szól.
A szolnoki állomás 12 éve európai színvonalú, a várost az M4-es mellett az M8-as autópálya is eléri, a citromsavgyárat pedig felújították az átadás óta. Szolnok az ígéretek földje.
A régi 4-estől Délre október 4-én lesz lomtalanítás. Viszont a Sütő és a Mészárol Lőrinc utcák találkozásánál 12 nappal korábban, szeptember 22-én már megjelent az első kacat. De miért? Ezen az alapon egész évben utcára tehetnénk a lomokat. Igaz, ez a rozzant kanapé már nem az egyén gondja. Elnézést az erős kifejezésekért! Önző idiótákkal nem lehet normális várost építeni! Ezt a kacatot idő előtt utcára rakó szellemi gatya bizonyítja: nem mindig minden a fejétől büdös.
A Tisza szálló „mentése” közben ne feledkezzünk meg Szolnok többi hányatott sorsú épületéről! Kaszinó, Nemzeti szálló, rádió, MHSZ, Szövetség, Student. A közt érdeklő magántulajdonok.
A Szolnoki Bélyeggyűjtő Kör aktív szervezet lehetett a hetvenes évek közepén, amit a hátramaradt kisnyomtatványok mellett az alig öt hónap különbséggel rendezett kiállításaik is igazolnak.
Balásy Gyula könnyeinek feltörölgetése közben elgondolkozunk azon, hogy ez a fickó és helyi kiszolgálói miként tették tönkre a szolnoki médiát és kommunikációt (is)? Vagy így jártunk?
A szolnoki „szép Tisza-hidat” mutató képeslaphoz használt fotó tulajdonképpen 1911 és 1937 között bármikor készülhetett. Ebben az esetben a képnél izgalmasabb a hátlapra írt szöveg.
