A hetven évvel ezelőtti szolnoki hétköznapokat a város negyedik termelőszövetkezetének, az Alcsi-Millér környéki Petőfi TSZ-nek a létrehozásával, és az ellene izgató Munkácsi Bálint 27 holdas kulák leleplezésével is megidézhetnénk, de citáljunk inkább igazi nyári híreket a korabeli napilapokból! Például azt, hogy 1955. július 15-én megnyitotta kapuit a Szolnoki Fűtőház József Attila úti kultúrotthonának a szabadtéri színpada és kerthelyisége, amelyek helyén öt évtizede lakótelepi pontházak és közlekedési csomópont áll. Ám hét évtizeddel ezelőtt fontos volt a helyiek szórakoztatás, így külön hírt kapott László Imre magyarnóta-estje is, amit a szolnoki Farkas Jancsi zenekara kísért és Rónai Egon – a ma ismert tévés édesapja – konferált az Árnyaskertben. (Kósa Károlytól tudom, hogy ez a torkolatnál lévő Tisza-híd belváros felőli oldalán, az evezősház mellett működött.) Mindezek mellett pedig a nyár híreihez tartozott, hogy például az 1-es számú fűszer-csemege – ma kínai bolt – újdonságként, vasárnap reggelente 6 és 10 óra között is nyitva volt, a Verseghy gimivel szemben, a parkban ivókutat helyeztek el, a Tisza szálló alagsorában pedig 3 decis kiszerelésben, málna és narancs ízű Bambit is palackoztak az Áldás víz mellett.
A szolnoki évtizedes emlékek megidézését – a hat évtizeddel ezelőtti újságokat lapozgatva – folytassuk hűsítő témákkal. A Verseghy úton 1965-ben működő jéggyárban például három műszakban, napi 160 mázsa jeget állítottak elő, ami érthető, hiszen akkoriban még a vendéglátóhelyeken is ritkán működött elektromos hűtőszekrény. De a szolnoki szörpüzem is jól teljesített – azt nem tudom, ez pontosan hol lehetett –, hiszen hatvan évvel ezelőtt napi 10-12 ezer, 2,5 decis üdítőt állítottak elő szeder, citrom, narancs és csipke ízben. Közben a Tisza szálló alatti Bambi-palackozó is „zakatolt”, 1965. július végén, egyetlen nap alatt – ugyancsak három műszakban – 14,5 ezer üveget töltöttek meg, amit aztán 137 szolnoki és 300 megyei helyszínre szállítottak.
A hűsítés mellett a nyári szórakozásról se feledkezhetünk meg. A Járműjavító művelődési házának (Mili) moziját például felújították, és 1965 nyarától már szélesvásznú filmek vetítésére is alkalmas volt. Ugyanekkor zajlott a Művésztelep műteremlakásainak a felújítása, miközben Szabó László a Famunkások című dombormű elkészítésén dolgozott, amit nem sokkal később az Újvárosban, a temető közelében állítottak fel. A helyi szimfonikus zenekar éppen szétesett, viszont működött a vasutas zenekar, ami László Ferenc karnagy vezetésével az Alföldi fúvószenekari fesztiválon aranyérmet szerzett. A fiatalabbakat azonban ekkoriban már inkább az Integrál zenekar hozhatta lázba, akikkel 1965. július elején a Járműjavító kerthelyisége is nyitott.
Az ötven évvel ezelőtti júliusi napok természetesen jórészt a város első írásos említésének 900 éves jubileumáról szóltak, átadták a z új vasútállomást, a Tiszaligeti Sportcsarnokot, eszperantó találkozót rendeztek. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat pedig 3,7 millió forint értékben hozott forgalomba „900 éves Szolnok” feliratú termékeket – a kulcstartótól kezdve a hamutartón át a szatyorig sok mindent –, amiket külön erre az alkalomra felállított pavilonban árusítottak, illetve a hónap végén kezdődő Jubileumi kiállítás hazavihető emlékei lettek. Ennek a Tisza-parton rendezett kiállításnak egyébként az egyik érdekessége lehetett a megyei ÁÉV által kiállított életnagyságú panellakás, amit az akkor még csak tervezett Széchenyi lakótelepre szántak.
De, ha már a korábbi évtizedek a hűsítőkről szóltak, akkor 1975-ben se legyen ez másként. Merthogy hírértékkel bírt a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat fejlesztése, aminek révén kétféle üdítőt adagolni képes automatát állítottak fel a Híd bisztróban (ma Halászcsárda), nem kevesebb, mint 120 ezer forintos beruházással (másfél Zsiguli ára). Ennél jelentősebb volt, hogy a Délalföldi Pincegazdaság szolnoki üdítőital és szikvíztelepén (ez hol lehetett?) naponta 30 ezer kisüveges Márka szőlőlét palackoztak. Ám ennél is fontosabb, már-már politikai, népjóléti kérdés volt a szocializmusban a nyári sörellátás, amiből a szolnoki palackozóüzem is kivette a részét. A mai Árkád területén egykor működő palackozóüzemben ugyanis óránként 3400 üveg Kőbányai világost állítottak elő. A mennyiséget talán jól érzékelteti Nagy Zsolt mellékelt fotója, amin a kiszállító teherautók láthatók a hetvenes években ezen a telephelyen.
A négy évtizeddel ezelőtti, júliusi helyi napilapban már nem nagyon esett szó sem sörről, sem üdítőről, jéggyártásról meg pláne. Az egyetlen ide citálható cikk a szolnoki „édességgyár” megnyitása, amit 50 millió forintból a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat épített fel a Barátság felüljáró tövében. Az 1300 négyzetméteres cukrászüzem akkor nemcsak az ország egyik legkorszerűbb ilyen „gyára” volt, de 50 diák képzésére is alkalmassá tették. Nem sokáig működött. (A mellékelt fotó pár éve készült.) Miként a néhány év kihagyás után 1985 júliusában újra megnyitott Vörös Csillag kertmozi is, amire 150 ezer forintot költöttek. És mivel a három év kihagyás után, ugyancsak 40 éve újranyitott Ifjúsági parkban (a belvárosi nagytemplom mögött) is volt szabadtéri mozi, sőt a Széchenyi lakótelepen, a piros iskola mellett is, talán rácsodálkozhatunk, hogy 1985-en nemcsak 6 strand, de 3 szabadtéri mozi is szolgálta a nyarat Szolnokon töltő helyieket (is). Persze, akkor sok minden más volt. A Zagyvában például annyi víz volt, hogy a tavaszi árvízkor megsérült gátat, a folyón lévő uszályra helyezett daruval tették rendbe.
