2025.08.27. (szerda)

Bojkott bejelentése

Bojkott bejelentése

Dátum:

Mától mindaddig nem teszem a lában sem a szolnoki, sem más McDonald's étterembe, amíg ezek a lelketlenek el nem távolítják az Ady és a Szapáry út sarkán, az egykori Tisza Cipő reklámjára húzott plakátjukat. Aki ilyesmit tesz, az tudatlansága okán más aljasságra is képes.

Tudom, bojkottom nem fogja megrengetni sem a szolnoki étterem, sem a világcég gazdasági alapjait. A magam részéről mégis erkölcsi kötelességemnek tekintem, hogy semmiféle kapcsolatot ne tartsak fenn olyanokkal, akik egy kis üzleti előny érdekében a saját anyjukat is eladnák – hogy a hasonlatommal finom maradjak és úrias.

Azt gondolom ugyanis, hogy egy város édesanyja, a város múltja. Ami összeköt az ősökkel, egyben megteremti a jövőt. Amihez emlékek fűznek, ami minden nap magához ölel és véd, vagy, ha kell, elenged és visszavár. Számtalan arca, megjelenése van. Nemcsak magasztos, de a legváratlanabb, leghétköznapibb pillanatokban is mellénk lép. Ott van minden utcában, házban, arcban, a fák koronájában még akkor is, ha mindenkinek mást jelent. Ebből következően a múltunkkal nem szórakozunk. Az édesanyánkat nem alázzuk meg.

Márpedig, aki nem képes felfogni, hogy Szolnokon és a Szolnok környékén élők számára mit jelent és jelentett a Tisza Cipő – messze több volt, mint egy szocialista nagyvállalat vagy egy szimpla munkahely -, az tényleg egy olyan gyütt-ment, akinek ki kell adni az útját. Inkább menjen, mert tudatlansága nem elefánttá, hanem megvadult marhává teszi a porcelánboltban, pontosabban az emlékeink múzeumában. Akik pedig nem próbálják leállítani az ilyen megvadult gyökérteleneket, azok cinkosaivá válnak a tudatlan rombolásnak.

Ma letakarunk egy régi reklámtáblát, ami hely-, ipar- és kereskedelemtörténeti jelentőséggel bír. Holnap leszedünk emléktáblákat, mert a kereskedelmi érdekeink úgy kívánják. Holnapután pedig szobrokat, műemlékeket tolunk odébb, bontunk el és feledkezünk meg róluk, mert találtunk valami pillanatnyi, zsírosabb célt. Közben pedig csodálkozunk, hogy az országzászló környéke BMX-pálya, a Szapáry út régi házára igénytelen álfal kerül, a mindent elborító gipszkartonozásnak stukkók és ablakdíszek esnek áldozatul. Amikor, pedig már késő, okoskodunk és kiabálunk, hogy hány sportpálya tűnt el negyedszázad alatt a városból, hány szép ipari épület pusztul menthetetlenül, hány régi házból nem maradt mára semmi, mert az adott pillanatban jó ötletnek tűnt valami modernt a helyére rittyenteni.

Hihetjük azt, hogy az Ady és a Szapáry sarkán, a piaccal átellenben, az egykori Sarok ABC fölött az csak egy reklámeszköz. De ezzel becsapjuk magunkat. Az a plakát múltunk egyik gyökerének a kegyetlen elvágása.

Remélem, hamar beköszönt a tavasz, és levélbe borulnak az Ady Endre úti fák. Mert akkor eltakarják a szolnoki McDonlad’s étterem lelketlenségét, és talán a bűnösöknek eszükbe jut, hogy annak a molinónak ott semmi értelme. Bár szerintem így sincs, mert ettől nem fogy több ubi-sali-zsömi, abban biztos vagyok. Legalább annyira, mint hogy egy darabig az én pénzemre se számítsanak.

Megbántottak, bánthatom őket! Bojkottálni kell a lelketleneket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kilenc évvel ezelőtti tavasz

Még csak épült a Tiszavirág-híd, Ságvári volt a Boldog István, az Agóra helyén a néhai pártgarázs parkolóját lehetett használni, és a Dózsa György út is a másik irányba volt egyirányú. Ahhoz, hogy a hasonló soraimat olvassák, még nem feltétlenül kellett a Facebook, sőt az IWIW sem.

Lépcsők alján

Aki látott már a szolnoki állomás aluljáróban, a lépcső alján kétségbeesett idős embert, vagy mozgásában korlátozottat, majd végignézte a felkapaszkodás küzdelmét, annak talán eszébe jut, mennyire más a világ gyalog vagy tömegközlekedve, mint Volgából, Octaviából vagy Passatból.

Öt évünk elszelelt

Attól nem fog megnyílni, hogy beszélünk róla. Ám ha nem beszélünk, akkor meg azt üzenjük, már nem is érdekel a sorsa, vagy velünk mindent meg lehet csinálni. Szavakat már nehéz találni, de kihagyhatatlan, hogy megemlékezzünk a Tiszaligeti strand öt évvel ezelőtti bezárásáról.

Mi történt 75 éve Szolnokon?

Szolnok, 1944. november 4. A város XX. századi történelmének fontos dátuma. Már csak az a kérdés, milyen magyarázat kerül mellé. Felszabadulás? Megszállás? Egy korszak vége, egy új kezdete? Cseberből vederbe? A mai Szolnok születésének első momentuma? Nem kellene hallgatnunk róla.