Itt van május elseje! Ismerik azokat a lufikat, hogy „tudásalapú társadalom”, meg „kiművelt emberfők”, továbbá „az oktatás az alapja a gazdasági fejlődésnek”? Amióta az eszemet tudom, ezeket hallom politikusoktól és szakértőktől. Meg, hogy reform, átalakítás, átszervezés, ami miatt kicsit ugyan összehúzzuk a nadrágszíjat, de nem rosszabb, hanem jobb lesz minden. Négy évtizede süketelnek, és azt látom, sem a tudásalapú társadalom nem köszöntött ránk, sem a gazdasági fejlődés nem indult el, ráadásul az oktatási intézmények jelentős része a gyermekmegőrzésre rendezkedett be.
Finnország valamikor az ötvenes-hatvanas évek tájékán elhatározta, hogy a jövőben nem favágó, vadászó, a szomszédoknak kiszolgáltatott ország szeretne lenni. Nekiláttak hát az oktatási rendszer fejlesztésének. Drága volt, sokáig tartott, de úgy tűnik megérte. Hány ember zsebében csörög Nokia telefon?
Japán a második világháború után belátta, hogy a sebeik nyalogatásánál jóval célravezetőbb, ha először a fejekben tesznek rendet. Magas színvonalon kell oktatni, kutatni, és a világ minden tájára elmenni, és hazavinni a hasznosítható tudást. Hányan járnak japán autókkal, használnak a szigetországban készült elektronikai kütyüket?
A kínai gazdaság sem csak azért fejlődik, mert sokan vannak, és olcsó a rabszolgamunka. Dél-Korea sem abból él, hogy a levetett gyártósorok nála kötöttek ki. India sem azért fog hamarosan mindenkit lehagyni, mert a lakosság jelentős része nyomorog.
A honi politikai elit – pártállástól, világnézettől, választói akarattól függetlenül – évtizedek óta rövidtávú érdekeinek engedve, a harácsolás lehetőségétől megszédülve felejti el, hogy nemcsak az adott pillanatnak tartozik felelősséggel. Lózung vagy sem, de szerintem nincs más kiút az évek óta büdösödő gazdasági, politikai, közéleti, közbiztonsági – és sorolhatnám – posványból, mint a minőségi oktatás. Ez azonban nem négy évekre szóló projekt! Ebbe nem lehet úgy belevágni, hogy a te szakértőd azért hülye, mert neked szakért, az enyém meg azért zseni, mert nekem nyomja a szövegeket!
Az, hogy egyre kevesebb lesz a gyerek, minimum tíz éve tudható. Az, hogy a jelenlegi oktatási rendszerbe felesleges plusz pénzeket invesztálni, nagyjából ugyanennyi idő óta nyilvánvaló. És szerintem az is teljesen világos, hogy az oktatástól pénzt elvonni mélyreható, valódi reform nélkül, nem más, mint a napi túlélésre játszani. Amitől lehet, hogy kicsit szebb képet fest majd a költségvetés, lehet, hogy lesz néhány üres ingatlan, de az égvilágon semmit nem old meg.
Viszont a problémák nem az egyes iskolákban, még csak nem is a helyi önkormányzatoknál gyökereznek! Mert nincs az a város, és nincs az a szuper polgármester, aki országos akarat nélkül gatyába tudja rázni a legfontosabb ágazatot. Ugyanakkor a közoktatást és a felsőoktatást érintő, egy éve tartó, elképesztő bolyongás – amiben az illetékes államtitkárt már legalább kétszer alázták meg, és küldték vissza a startvonalra – pontosan mutatja, hogy valódi reformokat a biztos többség sem képes elindítani. Leginkább azért, mert kormányon már annyi belső lobbinak és érdeknek kell megfelelnie, hogy csak a lényeg veszik el. És az sem vigasztal, hogy lett volna nyolc évük felkészülni, alaposan kidolgozni, megvitatni, megrágni, és legalább egy éve letenni az asztalra, hogy mit akarnak.
Mert akkor idén tavasszal már lett volna értelme arról beszélni, hogy Szolnokon hány iskolát szervezünk át, mi, hová költözik, és ettől mennyi megtakarítást várunk. Mert, ha az elmúlt nyolc év érdemi munkával telt volna, akkor nem hasadna meg a szívem amiatt, hogy most, amikor kevesebb a gyerek, van elég hely és pedagógus, nem a minőségi oktatásra fektetjük a hangsúlyt, hanem a meglévő infrastruktúra leépítésére.
