Nem tudhatom, hogy azok a szerencsések, akik nem használják a Facebookot, vagy szolnoki létükre sem a volt, sem a jelenlegi polgármestert, illetve a fényezésükre szerveződött számtalan oldal egyikét sem követik, vajon tudomást szerezhettek-e arról, hogy Szolnok városa – azaz a szolnoki lakosok, adófizetők és választópolgárok nevében – október elsején, az Aba-Novák Kulturális Központ színháztermében ünnepi műsorral köszöntötte az időseket. Az biztos, hogy Szolnok város hivatalos honlapja öt nappal később sem számolt be az eseményről. A még létező, és részben helyben szerkesztett médiumok meg gyaníthatóan kevesekhez, és pártállástól függően jutnak el tendenciózus híreikkel. Így valós információt a programról és az ott történtekről legfeljebb attól a négyszáz idős embertől lehetne szerezni, akik Szolnok szépkorúinak képviseletében meghívást kaptam az eseményre, és nemcsak Barabás Botond színidirektort, a Szolnoki Szimfonikus Zenekart vagy Lőrincz Juditot láthatták a színpadon, de összefuthattak a város volt és jelenlegi polgármesterével is.

Akik természetesen nagyon fontosnak tartották, hogy saját közösségi oldalaikon szinte azonnal megosszák az ott és róluk készült képeket néhány velős gondolattal együtt. Azt most ne feszegessük, hogy miként napjaink Magyarországán úgy Szolnokon is minden politikusnak látszó fényvisszaverő azt gondolja, hogy legfontosabb feladata a közösségi médium etetése az önmagáról szóló hírekkel. És azzal se foglalkozzunk, hogy az ehhez szükséges erőforrásokat – a fotóst, a szövegírót – valamilyen módon folyamatosan a közös kasszából finanaszírozzuk. Ellenben azon hangosan és hosszan röhöghetnénk – ha volna még Szolnokon kedvünk ilyesmihez –, hogy a két helyi politikai orákulum a Facebook-on úgy adta el ugyanazt az eseményt, mintha annak ő lett volna a középpontja, ő adta az időseknek, illetve a másik és annak „harcostársai” a környéken se lettek volna.

Azaz mindketten fújták a buborékot a saját követőiknek. Ismétlem, egy olyan eseményen, amit elvileg én, te, ön, mi adtunk a város időseinek, amit nem ezek a helyi népboldogítók fizettek a saját zsebükből, hanem Szolnok és intézményei. Ennek ellenére ez a két nagyra nőtt dedós itt is méregette a szellemi képességét, próbálta a maga hasznára hajtani ezt az eseményt is. Azaz szó sem volt itt az idősek őszinte köszöntéséről. Ez a nap is csak arról szólt, hogy egymást eltaposva, semmibe véve, építgessék a maguk várát abbaól az anyagból, amit jó ideje ők ketten és csatlósaik habosítanak Szolnok kárára.

Remélem, megéljük még azt az időt, amikor kabaréjelenetekben röhögjük ki ezt a két pojácát, akik egyre kevésbé képesek szellemileg felfogni, hogy mi lenne a dolguk, mivel bízták meg őket a szolnokiak. A város időseitől én kérek elnézést, hogy ismét egy politikai showműsor kellékei lettek. Bár ez a két egymásnak játszó flótás Szolnok nevében parádézik, higgyék el, a szolnokiak nem ilyenek! Az idősek világnapja után képzeletben koccintsunk arra, hogy mindannyian megéljük, amikor Szolnokon nem erről fog szólni az Önök köszöntése. Jó egészséget, hosszú éveket!