2025.08.27. (szerda)

Csak 39 kép

Csak 39 kép

Dátum:

Kétség nem férhet hozzá: ismét fantasztikus képei láthatók a Galériában. Aba-Novák Vilmos, Iványi Grünwald Béla, Fényes Adolf, Bernáth Aurél, Szőnyi István, de még Ámos Imre festményeivel is találkozhat, aki megnézi a műgyűjtők féltett ritkaságaiból rendezett második kiállítást.

Nem tudom, mennyit érhet az a 39 kép, amelyeket a városban és a megyében élő műgyűjtők kollekcióiból válogattak össze erre a kiállításra. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt gondolom, a piaci értékük töredékéből gazdálkodik és rendez kiállításokat évente a Szolnoki Galéria. Persze itt most nem az ár számít, csupán érzékeltetni szeretném: az ismeretlen rendezőknek köszönhetően ismét nem mindennapi tárlat látható Szolnokon. Amihez esetleg azt is érdemes hozzátenni, hogy mondjuk Ámos Imre legutóbbi fővárosi kiállítása előtt sorok kígyóztak. Azaz a siker nem a falakon sorakozó anyagon múlik.

Nem műértőként nézve a tárlatot, találtam néhány igazi meglepetés. Mondjuk a Szolnokhoz sok szállal kötődő Aba-Novák Vilmos két festménye, a Lacikonyha és a Zsögödi táj esetében. Ha nem lenne ott az alkotó neve, sem a témaválasztás, sem a kidolgozás alapján, avatatlan szemlélődőként nem mondanám meg, hogy ugyanattól a kéztől származik a két kép. De ugyanezt mondhatnám a nagybányai művésztelep meghatározó alakjának, Iványi Grünwald Bélának Legelésző lovak és Buranc című festményeiről is, vagy éppen a szintén városunkhoz kötődő Fényes Adolf kiállított munkáiról. A Levétel a keresztről és a Pulykák című képek valószínűleg az életmű két különböző korszakában születtek. Nem tudom.

Ahogy vasárnap délután a festmények előtt magányosan ácsorogva annak is utána kellett néznem, vajon Szlányi Lajos Tisza-part című, gyönyörű kis festményén valóban Szolnokot, esetleg a Scheftsik- vagy a Hungária-malmot látom-e. Aztán hála a kiállításra magammal vitt – nálam többet tudó – okostelefonnak, csökkenthettem hiányosságaimat. Most már tudom, a Szolnoki Művésztelep egyik alapítójáról és élete végégi törzstagjáról van szó. Sőt, ez a tiszai tájkép sem véletlen, hiszen Mihalik Dániellel és Olgyai Ferenccel ők alkották a szolnoki tájképfestő triászt.

Bevallom, szintén csodálkozva álltam Borbereki Kovács Zoltán két, egymástól távol elhelyezett képe előtt. A Kettős portré és a Női fejek napraforgóval nem csupán különlegességükkel bűvöltek el, de azzal is szembesítettek, hogy a bennem eddig szobrászként élő alkotó festőnek is egészen kiváló volt. Persze, mindezt illene tudnom, ha már képzőművészeti tárlatra indulok. Igaz, ebben az esetben kicsit nehezíti a felkészülést, hogy a kiállítók névsorával sehol se lehet találkozni.

Ahogy a korábbi hasonló kiállításért lelkesedtem, úgy ettől is teljesen fel vagyok dobódva, és mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy menjen és nézze meg. És ezért még szabályszegésre is hajlandó vagyok. Ugyanis a tiltás ellenére fotóztam a kiállításon. Mert különben a fejemben lévő emlékeken kívül semmit nem hozhattam volna magammal, maximum a 300 forintos belépő fecnijét.

Nem akarok én senkivel se összeveszni, senkit megbántani és okoskodni, de ide kell illesztenem: legyen bármilyen jó a kiállított anyag, magában ez kevés. Mert milyen jó lenne egy kettéhajtott A4-es ismertető, mondjuk címlapján Szlányi képével. Vagy minden kép mellett egy-egy félbehajtott A4-es, rajtuk pár szóval a festőről és a képről. Vagy mondjuk négy kiválasztott festmény reprodukciója képeslapként, ami akár belépőként is szolgálhatna. Hátulján esetleg honlap címmel, netán QR-kóddal. Még akár úgy is, hogy mondjuk, 500 forint lenne a belépő.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egy anya vagy egy család

Kifejezőbb vagy egyedibb címet is választhattak volna az elsőfilmes Szilágyi Zsófia mozijának. Amit vágni is lehetett volna kicsit bátrabban. Az Egy nap jól indult a nemzetközi fesztiválokon és a hazai mozikban is. Ezért érthetetlen, hogy lényegében lekerült a filmszínházak műsoráról.

Sztártól jövő kritika

Szolnok minden hirdetési felületén hetek óta ott kellene lennie Szurcsik József Alattvalók című képének. Mert ezzel a tökéletes társadalomkritikával lehetne leginkább felhívni a figyelmet arra, hogy egy igazi, kortárs sztár állít ki a Szolnoki Galériában. Kihagyhatatlan és különleges élmény.

BSZ 10: Tíz dolog, amit ajánlottam

Szinte lehetetlen az elmúlt évtizedből tíz olyan kulturális eseményt kiemelni, amelyeket egykor is ajánlottam, és ma se tennék másként. Egyszerűen azért, mert még egy éven belül is hatalmas a kínálat. Így egy kicsit csalok, amikor a blogSzolnok 10 éves archívumából szemezgetek.

Ismeretlen ismerős tízek

Eszembe nem jutott eddig, hogy megszámoljam őket. Természetes, hogy léteznek. Van közöttük újszülött, tinédzser korból lassan kilépő, érett középkorú, több is, és talán szép korú, akit eddig nem is ismertem. A szolnoki hidak.