"Úgy is mondhatnám, hogy én vagyok az utca hírmondója." Mit szólna Lópici Gáspár, ha látná, mivé vált a szakmája? Vagy a Vadliba őrsnek örömmel nyilatkozna arról is, hogy a szolnoki Baross utcán még olyan plakátokra is bukkanhat az újak alatt, amiket még az ő idejében ragasztottak ki? Nem olcsó ilyen helyekre plakátokat kihelyezni. A profitráta azonban nem engedi, hogy időnként letakarítsák a hirdetőoszlopokat. Persze, ha nincs a városházán senki, akinek ez bántaná a szépérzékét, és merne szólni is a gazdának, akkor maradnak a "plakátmagányban ázó éjjelek" - és nappalok.

Tényleg klassz ez a plakát? Valóban ilyeneknek kell a város utcáin virítaniuk? Persze, nem tehet róla senki. Hülyék mindig vannak. Akiket el kell viselni. Biztos?

Amiért az is kikerülhet a belvárosi Tisza-híd korlátjára, hogy valamelyik kínaiba second hand bugyik érkeztek, vagy olcsó hurka a kolbászsütőben, netán ugyanitt Trabant eladó? A kulturális programok molinói rendben van. De ez? Ennyire kell a pénz? Vagy ennyire igénytelen valamelyik döntéshozónk? Tegyük már ki a fényképét a molinó mellé, hogy megtudhassa a város: ki ez a szellemi óriás. Aki szerint Szolnokon mindent lehet. Lemenni kutyába gombokért főleg!

Friss termés egy lakatlan ház ajtajában. A reklámüzenet célba ért. Két nap múlva az utcán viszi a szél a szemetet. Nem vagyunk egyformák: kicsit nehezen viselem ezt a reklámot.