2025.08.27. (szerda)

Dr. Gulyás?

Dr. Gulyás?

Dátum:

- Gulyás Zoltán egy szerencsétlen véletlen áldozata lett - szögezte le hivatalos hangon a százados a Szigony kocsma asztalánál, majd vigyorogva folytatta. - A szerencsétlen a Madas-ház kincsével seftelőkre, a véletlen pedig a sötétben tapogatózó rendőrségre vonatkozik.

– Gulyás Zoltán egy szerencsétlen véletlen áldozata lett – szögezte le hivatalos hangon a százados a Szigony kocsma asztalánál, majd vigyorogva folytatta. – A szerencsétlen a Madas-ház kincsével seftelőkre, a véletlen pedig a sötétben tapogatózó rendőrségre vonatkozik.

– Én meg arra lennék kíváncsi, hogy maga a szerencsétlenek vagy véletlenek oldalán áll-e – mordult fel a fiatal rendőr, és jelentőségteljesen egy széket húzott az asztalhoz, hogy pont szemben ülhessen kollégájával.

– Ha már nekem színt kell vallanom – köszörülte meg a torkát Bán -, akkor vegyük be az üzletbe azt is, hogy a mi kedves századosunk is felfedi, kinek is dolgozik. Mert amennyiben jók az információim, márpedig eléggé olajoztuk őket, hogy jók legyenek, magának Gulyás halálán kívül semmi köze se lehetne ehhez a történethez. Mégis, az elmúlt néhány napban valahogy mindig úgy alakult, mintha maga lenne a Madas-ügy főnyomozója. Árulja már el, kinek dolgozik?

– Ne tereld el a szót apukám – csapott az asztalra meglepő ingerültséggel Bán lánya. – Arról volt szó, hogy te teríted a lapjaidat. A legtöbbünket ugyanis a te szereped érdekelne ebben a történetben.

A kihalt kocsmában ülő valamennyi nő egyértelműen bólogatott, miközben Bán egyenként rájuk nézett. A férfiak inkább hezitáltak, és úgy tűnt, őket inkább más érdekelné.

– Mi a francért kerestél meg huszonöt év után? – Kopogott ismét a viaszos vászon terítőn Edit.

– Honnan ismerte Gulyást? – Matatott a gipszével a törött karú pincérlány.

– A szarért kellett tönkretenned itt mindent? – Heveskedett tovább Gulyás nővére, aki a szíve mélyén örült, hogy végre a pisztolyos történetéről másra terelődik a szó.

– Először Kadlacsek hívott fel azzal, hogy kellene egy kis segítség – kezdte egy sóhajtással Bán. – Állítólag a világhálón bukkant rám tíz év után. Kiderítette, hogy műtárgyakkal foglalkozom Bécsben. Pesten találkoztunk először, oda hozott néhány darabot a Madas-ház kincseiből. Azt állította, hogy örökölte őket, és megkért, nézzek utána, mennyit érhetnek. Azt is mondta, hogy nem itthon szeretné értékesíteni őket, mert szerinte kint jóval többet érnek.

– De bűncselekmény műtárgyakat külföldre vinni – vágott közbe izgatottan a fiatal közlekedési rendőr.

– Ám rendkívül jó üzlet – tette hozzá a századosa, hangsúlyával jelezve, hogy fiatal kollégájának most nem osztottak lapot.

– Igen. Nagyjából minden műkincs tízszer annyit ér Bécsben, mint itthon. A bécsi vevő pedig a tízszeres árat is megtízszerezheti, ha tovább viszi nyugatra, Amerikába vagy Arábiába. Elsőre is látszott, hogy értékes holmiról van szó. Gondoltam, egyszer nekem is lehet szerencsém, főleg, ha néhány lépcsőfokot kihagyok.

– Azaz ismét sumákoltál – nézett könnyes szemmel Bánra a lánya.

– Na, magának se túl jó a renoméja – nyerített fel Gulyás nővére.

– Először valóban azt akartam. Londonba vittem a képeket, ahonnan közvetítőkön keresztül kapcsolatba kerültem egy Svájcban élő magyar családdal. Közben még kétszer találkoztam Kadlacsek megbízottjával, aki az ügyvédjeként mutatkozott be, doktor Gulyásként – és itt hatásszünetet tartott.

– Ez ugyanaz a Gulyás? – Fordult megdöbbent arccal Bán felé a százados.

– Marha! Az öcsémnek érettségije sem volt, hogy lett volna doktor – húzta össze a szemét Gulyás nővére.

– Először nekem is ügyvédként mutatták be – sütötte le a szemét Bán lánya.

– Ez az exem, akié a Szigony volt?

– És te bevetted, hogy az a tesze-tosza mamlasz ügyvéd? – Nevetett fel kényszeredetten Edit.

– Nem érdekelt, hogy kicsoda. Egy kisebb előleg ellenében ugyanis egy kupát, egy tányért és egy szobortöredéket is átadott, a többi holmiról pedig képeket készíthettem. Ezek alapján azonosította a Szolnokról elmenekült család a Madas-házba befalazott kincseket.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Hulla a Vegyinél

- Visszahelyezhetnék már azt a Laci gyereket, mert a hülye balesetek hozzá tartoznak - mondta mosolyogva a pocakos rendőr, amikor a kapitányság kapuja melletti árnyékba húzódva kezet rázott a századossal. - A Vegyiművek parkolójában találtak egy csókát, akin áthajtott valami méretes teherautó. Legalább két napja feküdt az út mellett a fák között, csak a szaga miatt vették észre.

Letámasztott Csepel a Gátőr utcában

Saját háza felrobbantását találta a legjobb válasznak az alkoholista szomszéd arra a problémára, hogy a családja magára hagyta a félkész szandai házban. Ez természetesen nem volt jó válasz, viszont mások számára is sikerült egy halom, addig nem létező problémát generálnia. Nekem például egy zavaros hajnallal indította az amúgy sem könnyűnek ígérkező napomat.

Üres képeslapok

- Gyerünk, Bandi igyuk meg végre azt a jeges ouzo-t, mert felforrt az agyam a sok sikeres embertől meg a tökéletes családjaiktól - vágta hátba barátságosan Ványait Jozsó a Közgé földszinti folyosóján a 25 éves találkozó után. - A mesedélutánnak vége, jöhet a rögvalóság. Engem nem zavar, ha bankot raboltál vagy embert öltél. Mondjuk, hogy tiéd lett az Anna, aztán meg dobtad, az kicsit fáj.

A játszótér nélküli srác

A kilenc év körüli srác volt az egyetlen, aki odajött, és megkérdezte, miben segíthet, miután elhasaltam a bringámmal. Nem tudtam válaszolni. A meglepetéstől, vagy inkább a csontjaimban és a bőrömön érzett fájdalomtól. Óvatosan lehámozta rólam a bicajt, a közeli padhoz tolta, majd visszajött és felsegített. Negyven év lehetett köztünk, de jólesett, és kellett is, hogy megtámaszkodhattam törékeny testén.