Nálam teljesen elhomályosítja az asztalomra kerülő étellel szembeni elvárásaimat, ha a tányér fölé hajolva azon gondolkodhatok, hogy mi is az a remek improvizációkkal vegyes feldolgozás, amit az étterem sarkában álló zongoránál – nem szintetizátornál, hanem valódi pianínónál – játszanak. Dobgép nélkül, élőben! És mire éppen rájövök – amit nem a mesteri játék, hanem csak és kizárólag a hiányos zenei műveltségem indokol – már ördögien ki is fut a következő dallam Bánfi Miklós ujjai alól, én pedig törhetem újból a fejem. Mindez remek játék és kiváló körítés egy jóleső vasárnapi ebédhez. Egyszer a Bicska Maxi híres betétdala, aztán talán Szécsi Pál slágere, majd a Kicsi gyere velem rózsát szedni című nóta szól. Kotta nélkül, fejből. Diszkéten, a háttérben, a terített asztal melletti beszélgetést sem zavarva. De az én szívemet melengetve.

Az Alcsi Holt-Tisza Vendégház és Étterem szép lassan Szolnok egyik fontos vendéglője lett. Pedig a belvárosból nézve micsoda isten háta mögötti helyen van. Azt hiszem, ha valakinek húsz évvel ezelőtt azt mondta volna a tulajdonos, hogy a város szélén, az állami gazdaság egykori menzájából Szolnok egyik legkiválóbb éttermét varázsolja, körberöhögik. Most meg vasárnaponként plusz parkolókat kell varázsolnia. De hát a kitartás, az egyszerű és házias konyha, a megfizethető ár, na és a vendégek tisztelete minden logikát felülírhat.

Az a tisztelet, amibe belefér Bánfi Miklós rendszeres meghívása. Amit semmi mással nem tudok magyarázni, minthogy a tulajdonos a konyhán és a környezeten túl is a vendégei kedvére szeretne tenni. Mert legyünk őszinték! Sajnos a város összes vendéglátóhelye nagyon jól elvan élő zene, pláne bárzongorista nélkül, és talán sokaknak fel se tűnik ennek a hiánya, ha valahol nem találkozna ilyennel. És az Alcsiban is nagyon jókat ettünk Bánfi Miklós zenei körítése nélkül. Eddig!

Mert az élő zene, a klasszikus, nagy tudású bárzongorista meghívásával magasra tette a lécet az Alcsi tulajdonosa. Most már tudjuk – ahogy a vasárnapi forgalmat néztem: elég sokan -, hogy itt valami sehol máshol fel nem lelhető plusz is jár az ebédhez. Amiről én nagyon nehezen mondok le. Előírhatja törvény, hogy hol lehet dohányozni, lehet-e az asztalon só és bors, nem érdekel. Viszont innentől kezdve Bánfi Miklós nekem az Alcsiban elköltött vasárnapi ebédek nélkülözhetetlen kiegészítője.

Nem! Folyamatosan fogyasztható desszertje.