Tisztelem azt, aki dolgozni akar. Azt meg pláne, aki a munka lehetőségét is maga teremti meg. Azt pedig elismerem, hogy kezdő vállalkozóként drága dolog hirdetni. Mindezekkel együtt nem vagyok biztos abban, hogy egy olyan vállalkozóra bíznám a kertem gondozását, aki a hirdetését fákra szögezi fel. Nem egyre! Az egész város tele van az ilyen plakátokkal.

A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

Biztosan van rá valamilyen értelmes, értelmetlen magyarázat. Afelől sincs kétségem, hogy ez alapvetően nem Szolnokon, szolnokiakon múlik. Ennek ellenére a mi szégyenünk az immár évek óta levert vakolatú, ocsmány külsejű bírósági épület. Kinek kellene, lehetne (?) tennie azért, hogy a lassan egy évtizede halogatott felújítás megtörténjen? Persze, majd a tavasz megoldja. De csak az első emeletig. A szolnokiak meg ne emeljék feljebb a fejüket?

Három nappal az ünnep után, egy játszótér, egy templom és egy iskola háromszögében, tomboló kánikulában, még mindig ott sorakoznak a budik a Verseghy előtti parkban. A szagot már vágni lehet. Ahogy a Rózsakert sarkánál is. A bűzön kívül mindenki szabin?