2025.10.13. (hétfő)

Elhagyott táblák

Elhagyott táblák

Dátum:

Vannak táblák, amelyeket elfelednek. És vannak olyanok, amelyek senkit nem érdekelnek. Pedig van olyan, amelyik a város, van olyan, amelyik az ország múltjáról mesél, sőt, akadnak olyanok is, amelyek a jelen állapotáról panaszkodnak. Táblatúra Szolnokon.

Az ember néha azt nem veszi észre, amit naponta lát. Amikor jó pár hónappal ezelőtt a Baross utcai tűzfalon lévő, idejétmúlt Ideál reklámtábláról, illetve a piacnál lévő Tisza Cipő, megőrzésre érdemes hirdetésről írtam, azt hittem, a korabeli marketingeszközök két utolsó szolnoki darabját vettem számba. Aztán a napokban Thököly és az Ady kereszteződésénél lévő körforgalomban kiverte a szememet két hasonló tábla.

Az Ezermester a Kádár kor egyik ismert márkája volt. Nemcsak a barkácsolás iránt érdeklődők egyetlen lapját hívták így, de azt az áruházláncot is – bár ezt a fogalmat a fridzsider szocializmus nem ismerte -, ami szinte kizárólagos forgalmazója volt a barkácseszközöknek. Lehet, hogy tévedek, de ha jól tudom, a fővárosban és a megyeszékhelyeken boltokat működtető cég a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) korabeli vállalkozása volt, amit a rendszerváltás környékén ennek megfelelően privatizáltak.

Erősen kutakodnom kell az emlékeimben, hogy fel tudjam idézni, hol is volt a szolnoki Ezermester eredetileg. Nekem a Centrum és a művelődési ház közötti tömb ugrik be. Vagy a vasútállomásnál a volán pénztár mellett? De az is lehet, hogy a sportbolt földszintjén!

A képen látható tábla biztos, hogy jóval később készült, talán a kilencvenes években, és nem tudom, hogy ma működik-e még ilyen néven bolt Szolnokon.

Az azonban egészen biztos, hogy a mellette lévő, sokkal rosszabb állapotban lévő fémtábla hirdetése már legalább egy bő évtizede érvényét veszítette. Egész közel kell menni ahhoz, hogy kisilabizálhassuk a Jászkun Krónika feliratot. A tábla akkor kerülhetett ide, amikor még Szolnokon is két, egymástól független napilap jelent meg.

A Jászkun Krónika szerkesztői valamikor 1993-ban váltak ki a Néplapból, majd egy rövid ideig tartó magányos harc után, az akkor még több százezres Népszabadság kiadójához kerültek, más, alternatív megyei lapokkal együtt. Míg nem felvásárolta őket a saját konkurensük, hogy aztán egy ideig külön működtesse, majd fokozatosan magába olvassza, végül megszűntesse az alternatív megyei napilapot. Tehát a lap már jó ideje nem létezik, kopott hirdetése azonban még ott árválkodik az Ezermester óriástáblája mellett.

Ugyancsak régebben írtam az Ady és a Ságvári kereszteződésénél lévő, egykori mozis hirdetőszekrény apropóján azokról a helyekről, ahol annak idején a városi programokat hirdető plakátokra lehetett vadászni. Akkor nem tűnt fel – pedig naponta járok arra -, hogy a Ságvári körúton a piactól a Várkonyi térig egymást érik a régi hirdetőtáblák. Legalább tíz van belőlük az utca két oldalán, és akad, amelyik rendbe téve várja a friss plakátokat, és látni olyat is, amelyik kidőlve csúfítja a városképet. Kíváncsi lennék, kinek a tulajdonában vannak, kinek a dolga lenne, hogy egy kicsit helyrepofozza őket.

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Bűnös város?

A nyár legforróbb ötven napjában Szolnokról megjelent cikkek 75%-a valamilyen bűnügy kapcsán említette a várost. A kultúra és a gazdaság együttesen nem érte el a 7%-ot. Hírünk az országban.

Hatvanból hat

Szép lett volna, ha a Szolnok 950 keretében megnyílik, és nem azt kell újra leírni, hogy 2019 óta zárva. Eddigi 60 évéből 6 év vendégek nélkül telt. Ma se tudjuk, meddig lesz így.

László Béla-jelenség

Nevezzük így a jövőben azokat a szolnoki történéseket, amiket megszállott emberek akkor is megvalósítanak, ha hivatalos helyről segítséget és támogatást nem vagy alig kapnak. A jelenség fontos mozgatója, hogy az aktuális illetékesek tudják, a megszállottak akkor is megcsinálják, ha belepusztulnak.

Miért hagyjuk?

Elkeserítő, ahogy a Tisza mederpartjából napról napra többet lehet látni, miközben néhány hete még a füves területig ért a víz. A Zagyváról nem is beszélve, ami lassan állóvízzé vagy pocsolyává változik. Ha így haladunk, a "vizek városából" a kiszáradt medrek városa leszünk. De miért?