Elképesztő az a pánikroham és kommunikációs pótcselekvés, amit Szolnok jelenlegi vezetése és ellenzéke a november elsején bevezetett buszmenetrend kapcsán, egymástól függetlenül és egymásra licitálva, az elmúlt pár napban produkál. Nagyjából úgy tesznek, mintha az új menetrenddel és a bevezetett változásokkal csak most szembesült volna először. Illetve, mintha lehetne mindenki igényeit száz százalékban kielégítő közösségi közlekedést létrehozni, amiben minden potenciális választónak pont akkor jöhetne a busz, amikor kiáll a megállóba, és az oda is vinné, ahová szeretné. A régit, a megszokottat visszakövetelő sajtótájékoztató, a lázas munkavégzést mímelő egyeztetés mutatja, hogy a helyi ellenzék és a jelenlegi városvezetés remekül eldagonyázik abban a kommunikációs mocsárban, aminek kialakításáért külön-külön, és együtt is sokat tettek az elmúlt években.

Nem vagyok hozzáértő, de azt gondolom, alapkoncepcióját illetően van ráció az új szolnoki, helyi buszmenetrendben. Szerintem igenis előremutató, hogy az eddigi városközpontba behordó és ott átszállásra kényszerítő vonalak helyébe a városközpontot csak érintő és Szolnok távolabbi pontjait egy járaton összekötni próbáló, számozott útirányok születtek. Azt természetesen nem állítanám – mert nem használom az összes viszonylatot -, hogy minden irány, megálló és járat a helyén van, és nem lehetne cizellálni a rendszeren. (Ami persze nem jelentheti azt, hogy mindent vissza!) Azzal se nagyon tudnék vitatkozni, hogy a csökkenő lélekszámú, a munkahelyi gócpontjaiban átrendeződő város nem érett meg már régen egy alapos helyi közösségi közlekedési átszervezésre, miként azzal sem, hogy Szolnok nincs túl erős tárgyalópozícióban az adósságai és a finanszírozó képessége miatt. Ha valamibe belekötnék az új menetrend kapcsán, az csak az lenne, hogy nem látom benne a város teljes és hosszabb távú közlekedésére vonatkozó koncepciót, azaz mondjuk a P+R parkolókhoz, a vasúthoz, a kerékpárutakhoz és a buszra szoktatáshoz való inspirációt. Ám erről jórészt nem a Volán tehet.

Miként az új menetrend városi félrekommunikálásáról sem. Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a Volán már tavasszal készen volt ezzel a koncepcióval, sőt áprilisban véleményezni is lehetett, ám a hatvanezres városban mindössze 101 észrevétel érkezett a szolgáltatóhoz. Hogy ezekből mi épült be a végleges verzióba, nem tudom, de itt most nem is ez a lényeg. Hanem hogy minimum fél éve volt a városnak az új menetrendre való felkészülésre, az újítások megértetésére, azaz a változások lehetőleg mindenkihez eljutó, legérthetőbb kommunikációjára. „Ülje le fiam, egyes!” Nagyjából így értékelhető a város teljesítménye ezen a téren, aminek azért érdemes egy kicsit az okait is megkapargatni.

A hozzám hasonlóan erősen deresedő halántékú városvezetés és ellenzéke abban a tévhitben él, hogyha valamit kiírtak a Facebookra, akkor azt mindenki látta, mindenki olvasta és megértette. (Értem én, hogy gyerekkorunkban az volt a hír, amit a rádió bemondott, de azért azóta csak ment előre a világ.) A helyi kommunikációs innováció maximum addig terjed, hogy a hatalmon lévők és az ellenzékiek újabb és újabb profilokat hoznak létre a Facebookon, azt gondolva, hogy oda új felhasználókat tudnak behúzni, megtéveszteni és a nekik kedvező ikszelésre rávenni. Ha máskor nem, hát az elmúlt tíz napban rá kellene jönniük, hogy tévedtek, és Szolnok szétvert kommunikációs csatornái mindenkinek hiányoznak. Sőt, életveszélyesen is hiányozhatnak! Bele se merek gondolni, mi lenne itt, ha egy vegyi katasztrófát kellene az egész várossal kommunikálni.

Szerintem – megengedve, hogy akár tévedhetek is – erősen újra kellene gondolni a lezüllesztett Szolnok TV feladatát és helyét a városlakók tájékoztatásában. Higgadtan, egy választásig látó pártérdektől mentesen jó lenne kitalálni, hogy a lényegében egyszereplőssé vált helyi rádiós piacot miként lehetne a szolnokiak minél szélesebb körű informálására használni. Az önigazoló, hamis világtrendekre hivatkozva fel kellene eleveníteni a helyi nyomtatott sajtó lényegét, mert a haldokló Nyugat jó néhány példája igazolja, hogy ez a műfaj igenis működik lokálisan. Sajnos megúszhatatlan, hogy a városban normális – értsd: valamennyire objektív, érdekes, a szakmai minimumot alkalmazó – híroldal vagy oldalak legyenek. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a közterületi és intézményi online és offline felületeket sem, hiszen ezek is szolgálhatják a város közösségének (nem párt) érdekeit. És akkor még mindezt nem öntöttük nyakon a modern technológiákkal, trendi platformokkal és ezek egybefűzésével.

Ne szépítsük a dolgot, hiszen az új buszmentrend körüli politikai pánik és az arra adott kommunikációs válaszok is szépen mutatják, hogy a helyi médiumok lezüllesztése, a sajtókapcsolatok „Szabad Nép félóra” szintjére süllyesztése, azaz a pártérdekek rászabadítása a kommunikációs csatornákra hová vezet. A városvezetés lényegében képtelen Szolnok lakosságával szóba állni, láthatóan a híveket sem éri el megfelelően. És csak annyi a szerencséje, hogy mindez az ellenzéki oldalra – helyzetüknél fogva – fokozottan igaz, mert különben az elmúlt tíz napban nem pótcselekszenek, hanem felmossák a Kossuth teret a városvezetéssel, még akkor is, ha alapvetően nincs baj az új buszmenetrenddel.