Az Élő blogSzolnok Anno következő előadásának – április 7., 18.00 óra, Tisza mozi – plakátolása közben lezajlott beszélgetések döbbentettek rá, hogy mennyire a feledés homályába vesztek Szolnok egykori városrészei. Holott a két háború között megjelent Szolnok térképeken még teljesen természetes volt, hogy nemcsak a tíz kerületet, de azon belül legalább húsz városrészt is megadtak. Igaz, az elmúlt száz évben sok új városrésznév is született. Mindenesetre nem árt, ha a Czakó-kert néhány elsőségének felsorolása előtt magát a városrészt is megpróbáljuk körülhatárolni. Az általam ezen a néven nevezett területet a Budapest és az Abonyi út felüljáró közötti vasúti sínek, a Bajcsy-Zsilinszky út, a József Attila út egy része, illetve a MÁV Járműjavító kerítése és az oda vezető sínpárok határolják. Nem megfeledkezve arról, hogy a néhai szolnoki VI. kerületből egykor jóval nagyobb részt foglalhatott el a régiek által Czakókertnek írt terület.

A 19. század első felében az akkori városhatártól még távol eső rész akkor kezdett szervesülni a városszerkezetbe, amikor elkészült a Szolnoktól Debrecen irányába tartó vasútvonal. Nem véletlen, hogy addig nem nagyon jelölnek semmit a térképek ezen a helyen, miközben a század végén már feltűnik a 4775-ös helyrajzi szám mellett Czakó Péter neve. Nem zárható ki, hogy esetleg ő volt a városrész névadója, miként az sem, hogy egy ugyanilyen nevet viselő másik, jelentősebb birtokkal rendelkező lakó miatt kezdték Czakó-kertnek nevezni a környéket a szolnokiak. Szurovecz Pál mindenesetre a mai Rákóczi úti iskola elődjét, a Nagyváros egyik első elemi tanodáját is Czakó-kertiként jelölte.

A terület fejlődésének Szolnok első modern laktanyája adhatott lendületet, amit 1893-94-ben építettek, és közel száz évig szolgált három, nagyon különböző hadsereget. A Laktanya körúton álló kaszárnya a Monarchia, részben Szolnokon állomásozó 68-as gyalogezredének készült – tehát nem huszárlaktanya -, ami 1860-as idetelepülésétől az egykori vár területén volt elhelyezve. A ma a Százados és a József Attila út találkozásánál álló, több pavilonból álló kaszárnya erősen átalakított formájában is őrzi a Monarchia laktanyaépítésének stílusjegyeit, amikből ma már egyre kevesebb lelhető fel az országban. A Magyar Királyi Honvédség után a szovjet Vörös hadsereg által birtokba vett épületek további érdekessége, hogy Kádár János minden bizonnyal innen indult 1956. november 4-én hajnalban, egy szovjet harckocsiban Budapest felé, a forradalom leverésére.

A terület benépesedéséhez a vasútnak lehetett a legtöbb köze, hiszen a két világháború között úgynevezett kisegzisztenciák – kishivatalnokok, tisztviselők, állami alkalmazottak – kezdtek ide építkezni az egyre kisebb méretű telkekre. Szerintem az sem véletlen, hogy a környéken viszonylag sok fedeles kapu található. Mindenesetre a MÁV hatása elvitathatatlan, hiszen az 1910-es évek elején itt nyílt meg a Magyar Királyi Államvasutak sporttelepe. Aminek szomszédságában, ott, ahol ma a MÁV strand található, 1929-ben adták át Szolnok első 50 méteres, sportmedencéjét. A sportuszoda létrehozásán 1922-től ügyködtek a helyi sportbarátok, magának a medencének az építése pedig majdnem három évig tartott, és végül nem kis furfanggal szerezték meg a beruházáshoz szükséges pénzt. Ezzel megteremtve a szolnoki vízilabda bölcsőjét is. (Illusztráció: Soltész Ernő által közzétett, 1969-es fotó a MÁV strandról)

Ugyancsak a vasúthoz köthető a Czakó-kert egy másik elsősége is. A 4-es főút növekvő forgalmát keserítette meg ugyanis a fűtőház előtt lévő, az Abonyi utat keresztező több sín, illetve a miattuk gyakran leengedett sorompók. A harmincas évek végén született döntés Szolnok első vasúti felüljárójának a megépítéséről, aminek terveit Mistéth Endre (1912-2006) készítette. Az 570 méteres műtárgyat Wanner Henrik vállalkozása kezdte építeni 1938-ban, és mint Kolozsvári felüljárót Horthy Miklós jelenlétében 1940-ben adták át. A szerkezet túlélte az 1944 nyári bombázásokat, és 1973-ig szolgálta a 4-es főút és Szolnok forgalmát, hogy aztán átadja helyét az azóta is ott álló Barátság-felüljárónak. (Illusztráció: Szikszai Mihály közlése)

A Czakó-kert fontos szerepet játszott az 1960-as évektől felfutó hazai motorizációban is. Az egyre szaporodó személygépkocsi-állomány szervizelési és javítási igényeinek kielégítésére ugyanis 1963-ban létrehozták az országos hatáskörű Autófenntartó Ipari Trösztöt, azaz az AFIT-ot, aminek XVII-es számú vállalata Szolnokra került. Ennek helyéül jelölték ki a Czakó-kert 4-es főút melletti, másfél hektáros területét, ahol aztán 1967-re felépült az ország akkor legnagyobb gépkocsiszervize, aminek Kelet-Magyarországot kellett ellátnia. Nem véletlen, hogy a pár évvel később, a közelben átadott 605-ös számú szakmunkásképző az autós szakmák képzőhelye is lett, miként az sem, hogy 1972-ben itt – egész pontosan a Százados úton – nyílt meg a város első, automata gépkocsimosója. (Fotó: Fortepan.hu – Az AFIT-telep a nyolcvanas évek elején)