A szolnoki vasútállomásnál épült kerékpártárolóról onnan szereztem tudomást, hogy az állomásépület főbejárata előtti zebránál egy különös táblára lettem figyelmes. Ezen az olvasható, hogy az „állomásépület túloldalán kamerával megfigyelt kerékpártároló” található. Őszintén megmondom, hogy a „túloldalán” kifejezés és a táblán lévő rajz alapján el nem tudtam képzelni, hová épülhetett az új objektum, így nem maradt más hátra, mint a nyíl után eredtem. És mivel hasonló tábla van a MÁV-os autóknak fenntartott parkoló, valamint a posta kerítése mellett is, már nagyjából sejthető volt, merre is lehet a tároló. Igaz, az út vége már nincs kitáblázva, a kitaposott ösvény és a józanész alapján található meg az állomás területére vivő Liget utcai kapunál, a posta szárny felőli oldalon az új kerékpártároló.

Maga az objektum bringás szemmel hibátlan. Végre olyan valakiket bíztak meg a tervezéssel és a közbeszerzéssel, akik talán már maguk is kerékpároztak, illetve van saját bringájuk, amire esetleg próbálnak vigyázni. A számításaim szerint nyolcvan bringaférőhelyes tárolóba ugyanis nem kerékgyilkos szerkezetek, hanem vázmagas támasztók kerültek, amelyekhez kényelmesen támasztható és lakatolható a drótszamár. A két blokkban lévő férőhelyek nemcsak fedettek és burkolt aljzatúak, de kellően tágasak is ahhoz, hogy akár teltház esetén is kényelmesen lehessen bennük mozgatni a bringákat. Mivel kamerák is figyelik a helyszínt, gondolom, az éjszakai világítás sem okozhat problémát. Az állomás peronjai felől nézve egészen jó helyen van ez az egész, bár, ha egyszer megvalósul az épület felújítása, a VOKE felőli oldalon lévő udvaron alakítanák ki kerékpártárolót, ahonnan azonnal be lehetne lépni az utascsarnokba. De most örüljünk annak, ami van!

Továbbá bosszankodjunk egyrészt amiatt, hogy a kerékpártárolóépítés projektjét láthatóan a MÁV birodalom különböző részei között nem sikerült összehangolni. Így fordulhat elő az a rendkívül faramuci helyzet, hogy a tárolóhoz vezető kapu mellett egy „Illetékteleneknek belépni tilos” tábla látható. Ezen még könnyen túlléphetünk azzal, hogy a tároló használóiként talán nem vagyunk illetéktelenek. A kapu belső, sínek felőli oldalán lévő felirat viszont kifejezetten ijesztő, hiszen arra figyelmeztet, hogy „Nem kijárat. Állandóan zárva tartott kapu!”. Márpedig, ha ez így van, akkor a MÁV vagy foglyul ejtheti a leparkol bringákat, vagy azokat a kerítésen átemelve, esetleg a peronon és az utascsarnokon keresztül tudjuk csak elvinni. Persze az is lehet, hogy ez is csak egy olyan tábla a MÁV birodalomban, amit nem kell figyelembe venni.

Mindezek azonban csak a kisebb problémák a tényleg méltányolandó, a szolnoki állomás esetében az utóbbi évek leginnovatívabb beruházásával kapcsolatban. A nagyobb baj, hogy a MÁV és a város kommunikációja és együttműködése nélkül készült el a vitathatatlanul szükséges kerékpártároló. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az új bringaparkoló szabályosan csak gyalog közelíthető meg. Merthogy a kerékpárút az állomás főbejáratánál véget ér, és az első tábláktól csak a bringát tolva lehetne eljutni a tárolóig, ami ugye nonszensz. De, ha tudjuk, hol van ez a tároló, és mondjuk, a Szolnok ABC-t megkerülve, az autóúton tekerünk el odáig, netán a Mátyás király úti kerékpárútról a Liget utcán keresztül próbálunk eljutni az objektumig, a KRESZ-táblák szerint ezt nem tehetjük meg. Ugyanis nemcsak az a baj, hogy a városi kerékpárutaktól távolra került az új tároló, de oda csak egy behajtani tilos táblát figyelmen kívül hagyva juthatunk be.

A jószándék elvitathatatlan. Miként az is, hogy az érintett illetékesek a beruházásról nem egyeztettek egymással, vagy ha mégis, akkor a józanész hiányát kell feltételezni. Vagy a kerékpárosok utálatát. Mert építene valaki autóparkolót vagy 80 férőhelyes parkolóházat olyan helyre, ahová nem visz autóút, vagy, ha visz is, arra elvileg tilos behajtani?