A cél, amit egy marketinges lenyomhatott valami felületes döntéshozó torkán úgy hangozhatott, hogy ez a kampány a számlák határidőre történő befizetésére fogja ösztönözni a fogyasztókat. Azokat is, akik eddig is így jártak el, azokat meg főleg, akik néha megcsúsztak, és most kimaradnak a jóból. Mert ki ne szeretne valamelyik közüzemi számlájából több mint egy havit megspórolni.
A kampány elérte a célját. Hetvenhez közeledő szüleim is úgy döntöttek, hogy miután 25 éve folyószámláról rendezik a cég és elődje felé a fogyasztásukat, éppen ezért soha, egyetlen percet sem késhettek, sőt még minden évben visszatérítést is kaptak, csatlakoznak az akcióhoz. Igen ám, azonban ezt csak interneten tehetik meg. Bár ők a lakosság azon nagyobb hányadához tartoznak, akik odahaza nem rendelkeznek világhálóval, szerencsére volt kit megkérniük az ügyintézésre. Engem.
Gondoltam, azért először tájékozódom a szolgáltató által küldött számlán megadott 40-es, tehát kedvezményesen hívható számon. Mobilról hívtam, amit a rendszer azonnal érzékelt, és egy pillanat alatt elhadarta egy géphang, hogy ha mobilról telefonálok, akkor a 40-es helyett melyik 30-as számot kell hívnom.
Szerény nyomott véleményem szerint – hogy Hofi Gézát idézzem -, ezt az információt nyugodtan rányomtathatnák a számlára is. Mert akkor nem kellene papírral, ceruzával a kézben újra hívni a 40-es számot, és koncentrálni a hadarós géphangra.
Hívtam a megadott 30-as számot. Szerencsére, a bónusz kedvezményről már a 2-es gombon tájékoztattak. Pontosabban arról, hogy az akció iránti nagy érdeklődésre való tekintettel egy 40-es számon érdeklődhetek. Tehát maga az ötlet sikeres, mert rajtam kívül is sokan telefonálnak.
Tárcsáztam hát a másik 40-es számot – az ügyben ez volt a negyedik hívásom -, és két perc alatt már jelentkezett is egy kedves női hang. Aki annyi információt tudott adni, hogy a honlapon hol keressem az akciót. Mert ugyan telefonon be lehet diktálni az óra állását, egy csomó mindent el lehet intézni, ám ez esetben csak beszélgetni lehet.
Felkerestem a szolgáltató honlapját. Először is regisztráltam. A sikerült, akkor beléptem és feltöltöttem a szüleim adatait. És pár pillanat múlva kiderült, hogy nem jogosultak a kedvezményre. De hogy miért, az persze nem derült ki. Semmi gond, lehetett kérdést intézni az oldalon keresztül egy virtuális valakihez. Le is írtam a panaszom, mire azt a választ kaptam – az oldalon keresztül -, hogy 8 napon belül egy munkatársuk felveszi velem a kapcsolatot.
Ugye kitalálják, hogy 8 munkanap alatt sem történt semmi.
Én meg újra tárcsáztam. Először a számlán lévő számot – mert a két héttel ezelőtti cetlit persze elhagytam -, aztán a 30-as számot, majd a 2-es gomb tanácsára egy újabb 40-es számot. Gondoltam, kérhetek segítséget. De nem, mert a kedves hölgy csak az akcióról tud felvilágosítást adni. Aminek a határideje november 30-án lejár.
Akkor most mit tegyek? Hét telefonhívás és mondjuk harminc perc ügykezelés után ott tartok, mint előtte.
Vagyis nem. Levonhattam néhány következtetést. Egy: ez a közszolgáltató a legjobb ügyfeleit nézi hülyének. Kettő: megteheti, hiszen a privatizáció, meg az épülő kapitalizmus ellenére is olyan monopolhelyzetben van, mint szocialista elődje volt. Három: annak is örülni kell, hogy legalább a vállalt szolgáltatásnak eleget tud tenni, mert ahol egy ilyen átgondolatlan akciót bevesznek a főnökök, ott csak a káosz tarthatja egybe a rendszert. Négy: a hiba biztos bennem van, mert nem vettem észre, hogy ez egy csapda, hiszen ebben az országban általában azok nem szoktak jól járni, akik betartják a szerződéseket és becsületesen fizetnek.
Hogy melyik szolgáltatóról van szó? Hát biztos nem az Egységes Orrtisztító Nemzetközi részvénytársaságról.