A Boldog Sándor István körút piaccal szembeni házsorára valószínűleg 1959-ben került fel Madarassy Walter – egy évvel később Munkácsy-díjjal is kitüntetett – szobrászművész hat darab, lemezdomborítással készült műve. Ma már csak az Ady Endre úthoz legközelebbi van a helyén.

Szolnok első lakótelepe az ötvenes években épült a Kolozsvári és a Fiumei utcai hosszú porták végének a kisajátításával létrejött új közterületen, azaz a mai Boldog Sándor István körút Ady Endre út és Várkonyi tér közötti szakaszán. A szocreál stílusban épített, alápincézett, magasföldszintes házak a maguk idejében tömbönként egységes külsőt mutattak, jellegzetes ajtó- és ablakkialakításuk mellett különböző díszek is kerültek a homlokzatokra. Ezek közül a legérdekesebbek a mai Boldog Sándor István körút 6-16. számú tömb hat lépcsőházi ajtaja fölé elhelyezett Madarassy Walter (1909-1994) alkotások, amelyek közül három madarakat, egy-egy pedig halakat, kakast és rákot ábrázoltak. A legenda szerint – és ez nemcsak Szolnokon, hanem Pécsen is ismert – ezek a domborművek azért kerültek az ajtók fölé, hogy az akkoriban újdonságnak számító lakótelepen, az egyforma házak között az írni-olvasni még nem tudó gyerekek, vagy a nehezebben tájékozódó felnőttek is megtalálják a nekik kellő bejáratot.

Az egykori Ságvári körúti házak bejáratai fölé került domborműveket az 1909-ben született, pályáját így természetszerűleg a Horthy-korban indító Madarassy Walter szobrászművész készítette, akinek első alkotásai a harmincas évek végén jelentek meg a közterületeken. Mivel azonban élete során közel félezer érme fűződik a nevéhez, érdemes azt is megjegyezni, hogy első ilyen irányú megbízatását már a húszas évek végén kapta. A második világháború előtt nemcsak Római Ösztöndíjas volt, de Ferenczy István-díjban és Ferenc József jubileumi ösztöndíjban is részesítették. Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy a negyvenes évek második feléből nem ismert köztéri alkotása, talán az 1951-es Munkácsy Mihály mellszobrával oldódott fel a szilenciuma. Amit kifejezetten termékeny három évtized követett, csupán az 1994-ben bekövetkezett halála előtt dolgozott kevesebbet.

Madarassy Walter az érmek és a szobrok mellett kifejezetten sok domborművet készített, amelyek közül – szerintem – a legjelentősebb a hat darabos szolnoki kollekció volt, ami azonban alig jelenik meg az életműve ismertetőiben. Hogy a néhai Ságvári körúti domborművek az ő nevéhez köthetők, azt a Művészet című folyóiratban 1969-ben megjelent N. Pénzes Éva írás bizonyítja. Ebből a cikkből kiderül, hogy a szolnokihoz hasonló lemezdomborításokat készített a Pécs-Uránváros lakótelep házaira – ezek közül egy még megtekinthető (ez látható a mellékelt Köztérkép fotón) – illetve több művésszel – köztük Simon Ferenccel – közösen az IBUSZ budapesti, Ferenciek (Felszabadulás) téri központi irodájának falára. N. Pénzes Éva a hat szolnoki dombormű keletkezését 1959-re datálja, amelyek valószínűleg akkor kerültek a bejáratok fölé.

Ma már csak a Boldog Sándor István körút 6. számú ajtó fölötti két, repülés közben ábrázolt madár van a helyén. A sorban következő napkorong előtt szálló madarat, rákot, halakat, faágak között repülő madarakat és kakast, minden bizonnyal a 14-16-os számú épületek külső szigetelése közben lopták el. Azaz valakik Szolnok belvárosában, 2019 őszén vagy 2020 kora tavaszán, létrát támasztottak az ajtókhoz, akkurátusan levágták a falhoz erősített, nagyjából fél méter átmérőjű, legalább 100 kilós domborműveket, és elvitték. Az ügyben nyomozó szolnoki rendőrségnek nem sikerült megoldania az ügyet, így ma már csak fotók őrzik Madarassy Walter kedves állatfiguráinak emlékét.

(Az eltűnt domborművek utáni „nyomozásról” szóló összefoglaló itt olvasható: http://www.blogszolnok.hu/leveltar_dombormukereses)