A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.

Nálam senki sem örül jobban a szolnoki kerékpárút fejlesztésnek. Azt is elfogadom: aki pénzt ad, némi reklámot vár cserébe. De hogy ezt a kis táblát így kellett beállítani a Hősök terére, képtelen vagyok elfogadni. Nem lehetett volna a sarokra, egy fa takarásába, egy közeli falra? Értelmetlen is, hisz itt olvashatatlan. De belepiszkít a tér képébe. Tényleg ennyire igénytelenek vagyunk és nem gondolkodunk?

Verte már ki a biztosítékot nálam, hogy a vízirendőrség és a katolikus iskola környékén rendszeresen összefirkálják a Tisza-parti sétány mellvédjét. A környéket pásztázó kamerák közelében. Úgy tűnik, a firkálás arrafelé már-már nemcsak lehetőség, de valamiféle kötelezettség is. Vagy egyszerűen csak fricska a két intézménynek meg a kamerák képeit figyelőknek. Nehéz eldönteni, hogy a tájékoztató monitor összefestése kinek a szégyene.

Hibás sztereotípia, hogy csak drága Mercedesek, Audik és BMW-k tulajdonosai tesznek nagyívben a KRESZ-re és a közlekedési morálra. Téves következtetést vonhatunk le az ország legnagyobb egyeteme előtt, a járdán parkoló Lamborghiniről megjelent cikkek kapcsán is. Szolnokon egy Suzuki Ignis-szel lehet bizonyítani, hogy nem az autómárka, de még csak nem is sztárság okozza a prosztó parkolás nevű betegséget. Elérhet ez bárkit. Legyünk toleránsak!