A belvárosi Mária utca közepén néhány évvel ezelőtt új társasházak épültek. Ezt nemcsak onnan lehet tudni, hogy ma már felnézhetünk a homlokzatukra, hanem onnan is, hogy „hullámvasút hatású” előttük az úttest. A Kellner Gyula utcában ugyan nem volt nagyobb építkezés az elmúlt években, viszont a színház felújítása miatt arra jártak a teherautók, így erősen hepehupás lett a díszburkolat, amit most éppen felújítanak. De tudnék még olyan utcát mondani Szolnokon, ahol pár éve napi vendégek voltak a több tíztonnás teherautók, daruk és mixerek, és ahol nemcsak folytonossági hiányok keletkeztek az aszfalton, de komoly gödrök is. És talán a későbbi csőtörésekhez is lehetett közük a böhöm járgányoknak.

Nemcsak tudom, de például a Mária és a Madách utca között éppen zajló építkezés kapcsán szinte naponta látom is, hogy egy beruházás csak úgy halad, ha oda anyagot szállítanak. Azt pedig csak sejtem, hogy az építőanyagok helyszínre szállítása akkor rentábilis, ha egyszerre a legnagyobb mennyiség vagy a szükséges teljes mennyiség a helyszínre érkezik. Ehhez pedig nem elég egy talicska. A sok tíztonnás teherautókkal történő szállítás a gazdaságos. Legalábbis a beruházónak és a kivitelezőnek.

Az elmúlt hetekben sok netes fórumot bejárt az a felvétel, amelyen egy szűk olasz utcácskába szorult méregdrága Ferrari látható. Biztos, sokan szörnyülködtek, néhányan talán nevettek vagy lehülyézték a sofőrt, pedig szerintem nem korlátozó táblák ellenére hajtott arra a helyszínre, hanem csak rosszul mérte fel az arányokat. Valószínűleg nemcsak az autócsodában keletkezett kár, de a régi házakban is. Ám erről már nem szólnak a hírek, és senki nem is hüledezik a tönkretett épületeken. Hogy ki fizeti a kárt, az meg végképp senkit sem érdekel.

Miként Szolnokon se háborodik fel senki azon, hogy nálunk meg a megengedettnél sokkal-sokkal több tonnás teherautók közlekednek naponta, rendszeresen azokon a belvárosi utcákon, amelyekre 3,5 tonnánál nehezebb járművekkel nemcsak nem lehet, de nem is kellene bemenni. Mert épp elég ezeknek az utaknak a kukásautó, a busz vagy a tűzoltó. Ezek az alkalmi túlterhelést kimaxolják. És ne mondja senki, hogy mit számít egy-két teherautó! Mert ebből az egy-két teherautóból lesz az a napi több tucat meg heti sok száz, aminek nagyon rossz vége lesz.

Ez pedig elsősorban a közös pénztárcánkon fog meglátszani. Mert miközben a beruházók és a kivitelezők jól járnak – olcsóbban, egyszerűbben szállítanak, azaz kisebb lesz a költségük, így nagyobb a profitjuk -, levonulnak, és maguk mögött hagyják a tönkre tett utakat, járdákat, útszéleket. Nekünk. Mi pedig nem a beruházón, a kivitelezőn kérjük számon – hiszen a legtöbb esetben nem is tudjuk, kik voltak -, hanem a városon, azaz magunkon, és a saját zsebünkből kifizetjük majd a felújításokat. Pedig csak szigorúnak kellene lenni. És persze a beruházóknak és a kivitelezőknek drága kisebb autókkal szállítani, nekünk, a város lakóinak, a többségnek viszont olcsóbb, hisz így kevesebbet kell majd útfelújításra költeni, azaz mehet értelmesebb dolgokra ugyanaz a forint. Szerintem ez logikus.

Mégis úgy látom, tévedek. Mert a tiltó táblák ellenére senki nem teszi fel a kérdést a brutális járgányok vezetőinek, tulajdonosainak, megrendelőinek, hogy mégis mit keresnek ott, ahová be sem hajthatnának. Persze az is lehet, hogy egy másik dimenzióban élek, és csak én látom ezeket az autókat. És az én dimenzióm kívül esik a közterületesekén, a mindenféle építési hatóságokén és engedélyt kiadókén, meg a rendőrökén. Igaz, az enyémben rövidtávon Szolnok valóban épül, hosszabb távon – és egyre drágábban – viszont pusztul.