– Kis László, jelentkezem – emelte homlokához jobb kezét a bokszából kihajoló, ezért székén kissé görnyedten ülő közlekedési rendőr, majd gyorsan észbe kapott, hogy civilben van, és inkább kezet próbálta nyújtani a holtsápadt Editnek. A Szigony szomszédos bokszából kihajoló, ugyancsak furán összegörnyedt nő csak azért nem zuhant a kövezetre, mert kivágódott a füstös kocsma ajtaja.
– A Gulyás nővére – visított fel kacagva a pincérlány, aki láthatóan egyre kevésbé volt ura a saját testének. – Majdnem sógornőkém, hát te is beugrottál? Mondtam én, hogy ma mindenki összejön – és csuklott egy hatalmasat.
– Te meg ki a bánat vagy? – Villantotta szemeit Zita a pincérlányra, majd a két összegörnyedt emberre nézett. – Kerestek valamit? Vagy ez valami nyomozati cselekmény?
Egy pillanatra megdermedt az idő a Szigonyban. Edit előbb Zolika nővérére, majd a szomszéd bokszból kinéző férfira nézett.
– Béla! Jobb lesz, ha ide jössz – azzal letette a telefont, felegyenesedett a székén, kirántotta az Unicumos üveget az idétlenül vigyorgó pincérlány kezéből, és meghúzta.
– Lemaradtam valamiről Lacikám? – Vágta csípőre a kezét Zita, aki előbb a zavarodottan pislogó rendőrre, majd a meredten bámuló Editre, végül a még mindig vigyorgó pincérlányra nézett.
– Úgy tűnik, hogy az öcsikédnek ez a hölgy is meg volt, meg annak a Bélának a telefonban a lánya is, miközben engem akart feleségül venni, de már akkor se érdekelne, ha nem loccsantja szét a buksiját, bocsánat, mert itt ez a szép szemű, aki ugyan férjes asszonyok dühödt urai elől menekül, és tegnap szintén majdnem szétverte a fejecskéjét, és most már ő lesz a férjem. Vagy nem? – A hosszú mondat elején még vigyorgó és hadaró pincérlány a kusza gondolatsor végére lelassult, majd az asztalra dőlve hangosan zokogni kezdett. Erre Edit ismét szájához emelte az üveget, de nem tudta meghúzni, mert Zita üvölteni kezdett.
– László! Követelem, hogy magyarázd meg, mi folyik itt, mert így is a teljes idegösszeroppanás szélén vagyok! Azt valahogy még elviseltem, hogy a hülye öcsém főnöke először teszi nekem a szépet, fogdossa a hátsómat, majd zsarolni kezd, a végén pedig kijelenti, hogy meg fognak ölni, de az már kicsit sok, hogy miközben megkérlek, hogy nyomozd ki miért halt meg az a szerencsétlen, te férjes asszonyok ágyából menekülsz, itt meg feltűnik újabb két liba, akiket valószínűleg szédített az a gusztustalan tesóm. Rendőr vagy, derítsd végre ki, hogy mi folyik itt, vagy toporzékolni fogok.
– Tudtam, hogy rendőr – motyogta maga elé Edit.
– Ki, a szép szemű? Rendőrrel még úgy se jártam – nézett fel a kisírt szemű pincérlány.
– Hát persze, hogy rendőr. Ki mástól kérhetne segítséget az ember, ha nem hisz a rendőrségnek? De maga kicsoda? – Támaszkodott Edit előtt az asztalra a ziháló Zita.
– Akinek maga után ígérte meg Zolika főnöke, hogy ki fogják nyírni.
– Tudtam én, hogy mindenkiben van itt valami közös – röhögött fel a pincérlány. – Bennünk Zolika micsodája – mutatott magára és Editre. – Bennetek meg majd az a kés, amivel elvágják Zolika miatt a torkotokat – nézett a megdöbbent két nőre. – Te meg szép szemű, ugyanolyan hülyén tudsz hanyatt esni, mint a megboldogult Zolika. Erre inni kell!
