(Nyári ismétlés. Ez az írás 2014. június 11-én jelent meg először.)

A Baross, a Szapáry és az Ady Endre utak által közrezárt, úgynevezett új városközponttal az elkövetkező tíz évben valamit kezdeni kell. Elsősorban azért, mert a hetvenes években épült vízügyi székház, Centrum áruház és Pelikán hotel, majd az egykori olajos székház alapos felújításra fog szorulni. Ezeket vagy hagyjuk a város közepén szétrohadni, majd a fejünkre omlani, avagy az egész környéket megpróbáljuk egy koncepció mentén újragondolni. Persze tudom, hogy a területnek annyi a tulajdonosa és az érdekeltje, mint égen a csillag, de szerintem vannak esetek, amikor az érintetteknek el kellene fogadniuk egy irányt. Aminek később ők is a haszonélvezői lehetnek.

Óriási előnye a területnek, hogy itt lényegében nincsenek lakások, így egy esetleges új funkció kialakítása senkinek sem forgatná fel a mindennapjait. Arról nem is beszélve, hogy ha a város szívének olyan funkciót tudnánk találni, ami nemcsak Szolnokon, a megyében, netán az országban lenne érdekes, akkor annak a hasznát az egész város, sőt környéke is élvezhetné.

A megoldás szerintem a turizmusban rejlik. Amit továbbra is a XXI. század húzó iparágának tartanak. Ám, hogy ennek valóban a haszonélvezői lehessünk, valami olyan attrakciót kell felmutatnunk, ami különleges, és amilyet máshol nem lehet találni. Kellemetlen kimondani, de be kell látni: számottevő turistát sem a történelmi örökségünkkel, sem a természeti környezetünkkel soha nem fogunk Szolnokra vonzani. Ha annyi turistát akarunk Szolnokon látni, hogy abból a városban nagyon sokan meg tudjanak élni, ahhoz jelentőset, nagyot, sőt óriásit kell dobnunk. Ami nem példanélküli a világban.

Extrém, kültéri kalandparkot szeretnék építeni a városközpont toronyházaira és a környék lapos tetőire. Mindazt nagyban ötvözni, amit a fák koronái között és az alpesi hegyekben látni, csak éppen Szolnok belvárosának épületeire szerelve.

Képzeljék el, hogy a vízügyi székház külsejére egy lépcsőkből, hidakból, kilátókból és pihenőkből – a kényelmesebbeknek látványliftekből – álló túra utat szerelünk. Olyat, amit télen-nyáron megmászható. A toronyház tetején pedig a lehető legjobban a város fölé benyúló, üveg aljú kilátó jelentené azt az attrakciót, amiért érdemes oda felmászni.

És persze a lefelé vezető út sem lenne kevésbé extrém. Nemcsak lépcsőkön és a házak között függő hidakon lehetne átjutni az olajos székház tetejére, majd onnan akár a Pelikán hotel, akár az Aba Novák tetején kialakított tetőkertekbe, de akár részben szabadesést szimuláló kötélpályákon is. Az egész túra fel vagy levezetője pedig több olyan ösvények lennének, amelyek a pártház, a centrum, a művház, és a skála tetején kanyarognának. Közben természetesen megfelelő számú vendéglátó hellyel, játszótérrel és extrém sportpályával. Persze különleges parkok és burjánzó zöld növényzet közé elrejtve.

Ha mindez megvalósulna, és mondjuk, híre menne, hogy egy kötélpályán a vízügyi székház tetejéről a Pelikán parkolójáig lehet szabadesésben zuhanni, azt hiszem, fel kellene újítani a Pelikán szálló szobáit. De még az olajos székházból is szállodát kellene csinálni, és néhány földbe rejtett parkolóházat sem úsznánk meg a környéken. Mert nem lenne két fillér egy toronyház túra, így aki emiatt idejön, annak bizony szállodai szobát és nívós éttermeket is lehetne kínálni.

És persze az extrém túra apropóján már marasztalhatnánk a városba érkező turistákat, hogy fürdőzzenek a remek termálvizünkben, avagy az élő Tiszában. Utána nézzék meg Kelet-Európa legnagyobb repülőmúzeumát, esetleg vízügyi, netán szállítástechnikai kiállítását.

Tudom, hogy elment az eszem. De, ha a semmi közepére lehet Disneyland-et építeni, milliók által felkeresett Legolandet felhúzni, ha lehet a sima alpesi, hegyi ösvényeket üvegpallós kilátókkal feldobni, akkor ez az ötlet sem földtől elrugaszkodott. És megvalósítható.

Csak szándék kell. Ha az megvan, akkor az erre a célra létrehozott egyesületbe be kell vonni az érintett ingatlanok tulajdonosait. Majd a város vezetésével és az egyesület tulajdonában álló projektcégbe befektetőket keresni, akik finanszírozzák ezt a hülye ötletet, és akikkel majd osztozni lehet a hasznon.

Vagy megcsináljuk mi, vagy máshol, más lesz gazdag egy ilyen ötletből.