Az elmúlt négy és fél év azt is üzeni, hogy Szolnok aktuális képviselői úgy gondolják, a város lakóinak – a választóiknak – alapvetően semmi közük a lakóhelyük szűkebb vagy tágabb környezetében zajló beruházásokhoz. Az elmúlt négy és fél év munkálkodása azt (is) világossá teszi, hogy Szolnok lakosságának egyetlen dolga van a közelében folyó kisebb-nagyobb építkezések közben: szótlanul tűrni. Még akkor is, ha egy építkezésen a szél lefújta a fél tetőt, megmozdította az állványzatot, amit a tulajdonos, a beruházó vagy a kivitelező pillanatok alatt orvosolni tudna, ha tudna róla, mert mondjuk, a közelben lakók fel tudják hívni. Szerintem nem kértem túl sokat 2019-ben a frissen felálló képviselőtestülettől A tíz felvetés a közmeghallgatásra című írásban:

„Mi épül Szolnokon?

Ha már bontásról és építkezésről van szó, jelezném, még mindig elérhetetlen álom a beruházások helyszíni tájékoztatási kötelezettsége. (Erről is írtam már néhányszor.) Szerintem, minden beruházás első lépésének egy tájékoztató tábla kihelyezésnek kellene lennie. Ami alapján minden szolnoki értesülhet, hogy az adott helyen mi történik, ki azért a felelős, kit lehet baj esetén értesíteni. Persze lehet, hogy ezzel a kicsit szürke vagy kicsit más néven futó tervezések és beruházások is visszaszorulnának.”

Ne legyünk igazságtalanok! Néhány épülő társasházon már megjelentek mindenféle táblák, amelyekről kideríthető, hogy ki az adott ház kivitelezője, így baj esetén legalább van kit hívni. Bár rögtön tegyük hozzá, ezeknek a tábláknak a többsége inkább kereskedelmi céllal készült, azaz az épülő lakásokat kínálják, de így legalább viszonylag látható helyre teszik ki őket.

Az építkezések többségéről azonban semmi nem tudható. Márpedig tévedés azt gondolni, hogy egy bármilyen területen zajló beruházáshoz az adott ingatlan határain túl élőknek semmi közük nincs! A város egy hatalmas, „élő” szövet, aminek ha bármelyik pontjához hozzányúlunk, sok mindenre hatással lesz. Egy építkezés kapcsán például számítani kell a megnövekedő teherautó forgalommal, a hajnalban érkező és össze-vissza parkoló melósokra, a belvárosban csőtörésekre, úttest, járda beszakadásra, napközben – és olykor a hétvégén – munkavégzéshez kapcsolódó zajokra, viharban repülő építőanyagokra, megmozduló állványzatokra, elvezetetlen csapadékvízre. Nem az a baj, hogy a város épül, esetleg szépül és fejlődik, hanem hogy mindez általában titokban történik. De miért?

Van-e köze a szolnokiaknak ahhoz, hogy a Zagyva-parti sétányon, a Gát utca után mekkora társasházra adtak ki engedélyt? Befolyásolhatja-e a Szolnokon és a környékén élőket, autózókat, hogy a sportreptérrel szembeni, eddig elhanyagolt, egykori iskola területén talán készül valami? Kellene-e tudni az 1-es parkolóban járóknak arról, hogy az állványzaton túl mi és meddig történik, ha hétvégén lobog a sárga háló, kinek lehetne szólni? De gondolkodhatunk nagyobba is. Van-e közünk ahhoz, hogy a város különböző ipari területére ki és mit telepít, vagy éppen miből, kikkel és hogyan épít?

Miért lehet az az érzésünk szinte valamennyi beruházás kapcsán, hogy valamit titkolni akarnak a város lakói elől? Azok elől, akikre akkor is hatással lesz egy új gyár, társasház, aprócska épület, ha oda soha az életben be nem teszik a lábukat. Mikor változik meg az a mentalitás, hogy Szolnok egymástól független szomszédos telkek rendszere? Mikor lesz már természetes, hogy közünk van a körülöttünk történő, a környezetünket évtizedekre meghatározó, befolyásoló dolgokhoz? Kinek az érdekeit sértené, ha Szolnokon a tervezés első pillanatától kezdve ki kellene helyezni egy egységes táblát minden változás előtt álló ingatlanra, amiről egyértelműen kiderülne, mi készül, ki a felelős, ő hol érhető el, és meddig lesz kisebb-nagyobb felfordulás?