Az ünnepek közeledtével feltűnnek a boltok polcain a használhatatlan gagyik. Az egyik szolnoki nagyáruház kínálja ezt a nívós ajtódíszt. Kínában készült. Lehet, hogy az ünnepekre érkező ufókat köszönti.

Ez a kép, ez a Szapáry úti hirdetőtábla egyfajta mementó, ami fotóként a jövőben, a valóságban pedig most még egy darabig arra emlékeztet és figyelmeztet, mit tett velünk, a kultúránkkal a covid. December elején többségében nyári rendezvények plakátjai függenek Szolnok egyik legszebb utcájának a hirdetőtábláján. Mert nem volt mivel felülragasztani, vagy nem volt miért leszedni őket. Ha lesz régi kerékvágásba való visszatérés, akkor ugyanez a tábla fog emlékeztetni és üzenni.

A néhai Gólya kocsma helyén legutóbb működő üzlet bezárt, a helyiség bérlőre vár. A bejárat előtti, kövezett "előkert" nem tudom, hogy az épülethez vagy a városhoz tartozik-e. De a kapcsolószekrényt is elnyelő gazt nézegetve, nem is ez a fontos. A gaznak a Gólya előtt sincs gazdája, csak sok szemlélője. Akik maximum a fejüket vakarhatják, hogy ha kihúznák azokat a méretes gazokat, akkor vajon birtokháborítást követnének el?

A járdán apró fehér körök. Körök, amelyek jelzik, időnként hol ácsorognak sokan. Sokan olyanok, akik ácsorgás közben rágnak. Rágnak rágót, ami idővel ízetlen lesz, ezért szabadulnak tőle. Tőle, az élelmiszeripari hulladéktól, ami a földre hull, elterül, ragad és marad. Marad és mint valami szétszórt üzenet hirdeti, hogy itt köpködni szokás. Köpködni a földre, Szolnok belvárosában!