Utoljára lassan fél éve indulhattam el otthonról úgy, hogy megyek és megnézek egy kiállítást. Tehát már csak ezért is bizsergető érzés volt az Aba-Novák Agórát és a Hild teret emiatt körbejárni. Tulajdonképpen csak három helyszín, nagyjából háromszor negyedóra, de már ez is több mint a semmi, vagy az előző évi. Tavaly ugyanis teljesen elmaradt a Szolnoki Országos Vasútmodell- és Vasúttörténeti Kiállítás, idén viszont – amikor pedig már a tízediket is rendezhették volna – legalább ezt az „emlékeztetőt”, ezt az utcai attrakciót megkaptuk. Hogy néha a szívünket fájdítsa, néha meg bíztasson: jövő tavasszal a tizenegyedik helyén jöhet a kilencedik. Esküszöm, mint egy igazi MÁV-os nonszensz, amikor a megszokott vágány helyett máshová érkezik a pesti gyors.
Az Agóra Baross utcai kirakat mögé – ahol jó ideje szinte mindig van valami nézegetnivaló – ezúttal a Stadler terepasztala került, amit egy kívülre szerelt kapcsoló segítségével bárki beindíthat. Nem nagy, mindössze két, Magyarországon is járó Stadler-szerelvény kergeti egymást a stilizált Sopron és Szolnok állomások között. A gomb fertőtlenített, és előbb-utóbb jön egy kisgyerek is, aki szívesen megnyomja. És szerencsére lesz vele valaki, aki fel is emeli, hogy láthassa is a körbefutó vonatokat. Ez most nem az az időszak, amikor azon lamentálhatnánk, vajon Magyarországon miért tornamutatvánnyal kötelezően egybekötött a vasúti utazás, és ez miért képeződik le a terepasztalokra is.
Az Aba-Novák épületszárny bejárata tavaly tavasz óta sokadszor alakult tárlóvá. Ezúttal Kondor Balázs, a szolnoki állomás korábbi vezetőjének sokszor megénekelt, elképesztő vasúti gyűjteményéből kapunk ízelítőt. Van itt berendezett Utasellátó jellegzetes étkészlettel, régi üdítőkkel, meg persze olyan plakátokkal, amelyek a minden állomáson és vonaton működő cég tevékenységét hirdették. A mából nézve persze hihetetlen, hogy anno a szolnoki állomáson is lehetett így enni. Ennél kevésbé meseszerű, inkább érdekes a vasutas sapkagyűjtemény, meg a régi, vonatokról származó lámpák sora. Amiket nézegetve, és közben tudva, ezek csak a magángyűjtemény morzsái, nem tud szabadulni az ember a gondolattól, hogy milyen jó lenne a Kondor-gyűjtemény minden darabjának egy állandó múzeumot csinálni Szolnokon! Hisz, mégiscsak vasutas város vagyunk.
Amire évente emlékeztethetjük magunkat az Agóra vasútmodell kiállításán (is). Igaz, idén csak a Hild tér közepén álló színes ajtókat nyitogatva, amelyek mögött egy-egy tabló mesél a szolnoki vasúthoz kapcsolód történetekről. Például arról, hogy már a hetvenes években, tervben volt a szolnoki vasúti múzeum létrehozása, ami aztán a kilencvenes években komoly eséllyel bírt, meg is újult az indóház, de aztán Pestre került a Füsti. Meg arról, hogy 1847-ben hol voltak állomások a Pest-Szolnok vonalon – ami magyarázatul szolgál a téren most látható településnevekre -, és arról is, hogy az akkori szolnoki állomás területén lévő, ma is álló épületek mikor születtek.