Cs. Lászlóné: Ugyan, szóljon már, aki reklamál, ezeknek a galamboknak, hogy a városon kívül végezzék el a dolgaikat.

I. Lajos: Szomorú, hogy így néz ki a város. Szomorú, hogy nem tesznek ellene semmit azok, akiknek tennie kellene. És nagyon szomorú, hogy egy ilyen problémával kapcsolatban – akár csak a vicceskedés szintjén – rögtön a pártpolitika ugrik elő.

E. Lászlóné: Várom a megoldást. Jó lenne tiszta városban élni!

S. Béla: Pár városban már megtalálták a megoldást. Egyszerűen takarítanak és ritkítják a galamb állományt.

B. L-né Andrea: Nagyon elegünk van a galambszarból. Undorító, és tényleg az egész belváros tele van vele. És látom, hogy próbálkoznak a mosással, de következő nap kezdődik az újabb rakás. Szóval értelmetlen harc.

Cs. József: De hát nemcsak a belvárosban, az egész büdös városban ilyen a járda az úttest, a parkoló autók mind-mind csupa galambszar. Nem értem, miért nem lehet gyéríteni a galambokat (érdekes a fecskéket szívfájdalom nélkül elüldözték, pedig azok elvileg védettek). A takarító cég mindenféle csili-vili géppel fel van szerelve, de ez a város soha ilyen koszos, büdös nem volt. Régen voltak egyenruhás, tolikocsival, vesszőseprővel, lapáttal ellátott dolgozók, akik tisztán tartották a várost. Most is vannak ilyen gyalogmunkások, néha látni őket. Valamikor voltak olyan bácsik is, akik valamilyen célszerszámmal kilapátolták az esővíznyelő aknákból az iszapot, szennyet, aminek eredménye lett, hogy nem bűzölgött az egész város, és még az esővizet is elvezette. (…)

V. András: Mindemellett csatornaszag.

K. B. Ibolya: Sajnos itt, a Tallinnon is sok van.

R-né F. Emília: A piros iskola előtt ugyan ilyen szőnyeg várja a diákokat.

K. Katalin: A Tisza-parti padokon sem lehet leülni, vastagon madárszarosak.

Dr Pné. Dr. G Anna: Sem Siófokon sem Gyulán nem szarta le egyetlen galamb sem a kocsimat, pedig fa alatt álltam.

K. Zoltán: A galambok számát kellene csökkenteni, hogy ne szaporodjanak tovább. Jászberényben megoldották.

L. Ágnes: A galambot kell ritkítani?

Cs. József: Én szívesen együtt élek velük, csak ne szarják le az ablakomat, az erkélyemet, a kocsimat, a járdát, hiszen én sem teszem az övékével. 3-500 méterre ott az erdő, a táplálék, akkor miért az én erkélyemen fészkel és piszkít?

B. Ferenc: Már bocsánat, de a galamb ott érzi jól magát, ahol ingyen kap kaját, innivalót. Ha az X. mennyiségű nyugdíjas és egyéb agyament nem etetné, akkor talán rászoknának a természetes táplálékra. Nem költenének évente 3x (ami hat galamb). Magunknak köszönhetjük.