A reggeli hírekben örömmel újságolták, hogy hamarosan már Magyarországon is lehet tüdőátültetést végezni, nem kell emiatt a betegeket Bécsbe szállítani. Nem vagyok orvos, de gyanítom, ezeknek a műtéteknek a jelentős része összefüggésbe hozható a dohányzással. Ami természetesen egy emberi alapjog, azaz senkinek sem tiltható meg, hogy rágyújtson. A drága műtéteket fizető közösség maximum annyit tehet, hogy korlátozza a dohányhoz való hozzájutás és a nyilvános bagózás lehetőségeit. Illetve valamilyen módon megpróbálhatja lebeszélni a dohányosokat veszélyes szokásukról, és tehet valamit azért, hogy megelőzze a még nem függők függővé válását. Főleg a fiatalkorúak körében.

Reggelente sokszor megyek Szolnok belvárosából gyalog a vasútállomásra. Előbb az ÉPFA-t – leánykori nevén a 633-ast -, aztán a Gépiparit, majd a Közgét és a Kerót hagyom el. Szemben csőstől özönlenek a vidékről bejáró diákok, akik közül a ráérősek itt-ott, félreeső zugokban, csoportokban állnak félre. Tudom, túlzás pontos statisztikai adatok nélkül arányokat mondani, de néha úgy tűnik, minden harmadik-negyedik diák kezében-szájában ott a cigaretta. És, amin végképp kiakadok: a dohányzók többsége ifjú hölgy.

Sok dolog miatt lehet szidni az új trafik-törvényt, az azonban elvitathatatlan, hogy nem lehet lépten-nyomon cigit kapni. Kritizálhatók a nem dohányzók védelmében hozott rendeletek, de ugyancsak elismerhető, hogy a legtöbb nyilvános helyen nem kell passzív dohányosnak lenni. A szolnoki Baross utcán reggelente tapasztalható állapotokat látva viszont nem nagyon érthető, hogy mi is történt az utóbbi években a megelőzés terén. Elsősorban a fiatalkorúak körében. Hogyan hasznosult a gyaníthatóan százmilliós nagyságrendben erre fordított közpénz?

Tapasztalataim alapján borzasztóan rosszul. Igaz, javíthatatlan optimizmusom miatt nem igazán tudom eldönteni, hogy csak csatát, avagy már háborút is vesztettünk. Igen, mi, akiknek a pénzéből a megelőző kampányokat végzik, akiknek az adójából majd az idehaza sem olcsó tüdőátültetések elvégezhetőek lesznek. Igen, mi, akik abban a tévhitben ringatjuk magunkat, hogy éppen felnövőben van egy bennünket meghaladó, normálisabban élni akaró nemzedék, akiknek köszönhetően egy békésebb öregkorra számíthatunk. Igen, csak mi, akik azt gondolják, hogy bár a dohányzás alapjog, a szabadság korlátozása elfogadható, ha legalább a fiatalokat megpróbáljuk megóvni olyasmitől, ami bár trendi és felnőttes, de hosszú távon veszélyes.