2025.08.27. (szerda)

Hol vár az utas?

Hol vár az utas?

Dátum:

Mondhatnánk, egyéni probléma, hogy ki, hol hagyja az autóját, mielőtt vonatra száll Szolnokon. Viszont, ha hiszünk a közösségi közlekedésben, a szolgáltató városban és csak egy picit is irigyek vagyunk néhány szomszédos településre, már nem állhatunk így a dologhoz.

Naponta van szerencsém igénybe venni a Magyar Államvasutak szolgáltatásait. Így azt is alkalmam van megtapasztalni, hogy nem kevesen ingáznak Szolnokról Budapest vagy Debrecen irányába, illetve, hogy a délutáni IC-k Szolnokra érve szinte kiürülnek. Azt hiszem, nagyjából Szolnok az a pont, ahonnan még érdemes naponta feljárni a fővárosba, és – itt most egy MÁV-nak szóló dicséret következik – az óránként induló IC-kkel ez kényelmesen meg is tehető.

Ugyancsak személyes tapasztalat, hogy Szolnok méreteinél, illetve vasútvonallal nem rendelkező vonzáskörzetének köszönhetően, elég sokan vannak, akik autóval érkeznek a vonathoz. Részben lustaságból, részben meg azért, mert az autó közbeiktatásával válik igazán versenyképessé a vonatos Pestre járás. Másrészt, este is gyorsabb és kényelmesebb az autó.

És itt jön a – szerintem – egyre súlyosabb szolnoki probléma. Hová tegye az autóját, aki reggel akar vonatra szállni, és csak este térne vissza a városba. Az teljesen nyilvánvaló, hogy fizetős parkolóba nem hagyhatja, hiszen az azért kicsit költséges lenne. Számomra az is világos, hogy a vasút előtti egyetlen parkolóra kiváltott bérlet sem jelenthet megoldást, hiszen annak a területnek – elvileg – azokat kellene kiszolgálniuk, aki valakit hoztak, vagy valakire várnak. (Ez egyébként szabályosan a közelben, máshol nem is lehetséges.)

Mivel normális P+R parkolót immár negyven éve nem sikerül kialakítani a város egyik közlekedési kapujánál, nincs más megoldás, mint a potya helyek vadászata. A vasutasok ebből a szempontból kicsit könnyebb helyzetben vannak, hiszen megfelelő bilétával használhatják az állomás és a posta közötti pici területet, illetve az csomóponti művház és az irodaépület közötti nagyobb, de kialakítatlan részt. A többieknek viszont csak a régi SZÜV melletti placc, a Béla király úti kisposta előtti rész, illetve az Interspar parkolója marad. Ez utóbbira érdemes nyolc óra előtt egy pillantást vetni: azok az autók, amelyek nem az üzlet bejáratához közel állnak, mind a vonaton ingázóké.

A helyzet megoldandóságára utalnak egyébként a Budapest-Szolnok vasútvonal állomásai mellett egyre több helyen kialakított – azaz lekövezett, olykor kivilágított – parkolók (lásd. Albertirsa). Igaz, ezek olyan kisebb településeken vannak, ahol nincs fizető parkolás, azaz egy ingyen terület senkinek sem rontja az üzleti érdekeit. Viszont nagyban emelheti az ott élő – négyévente választópolgárnak szólított – lakók komfortérzetét.

Nézelődve a szolnoki állomás környékén, itt sem lenne nehéz elfogadható és a parkolási társaságot sem romba döntő megoldást találni. Hatalmas terület kínálkozik például a Jósika út mögött, majdnem az állomás első vágánya mellett. Vagy mondjuk a Liget út és az állomás kerítése között. Mind a kettő olyan hely lenne, ahová a nem vasútra sietőknek nem nagyon lenne érdemes beállnia, hiszen csak a sínekhez vannak közel.

Persze, tudom én, hogy mindez egyelőre megoldhatatlan, és nem is csak a pénz miatt. Sokkal inkább a kiszemelt területek tulajdonjoga és a „mindez kinek lenne a feladata” problematika okán. Mindenesetre a magam részéről élénk érdeklődéssel fogom keresgélni a jövő ilyenkor már megjelenő választási brosúrákban, hogy ez az összességében talán marginális – néhányunknak azonban fontos – probléma kinél jelenik meg.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Közünk?

Mi épül itt? Teszem fel sokszor magamnak a kérdést Szolnok utcáit járva. De csak találgatni tudok, meg mindenféle homályos információkra hagyatkozni. Pedig van köztük néhány, amelyikre még büszke is lennék. Mire ez a nagy titkolózás? Ami szerintem tényleg veszélyes.

H, mint hárítás

Néha úgy érzem, Magyarországnak nem véletlenül H a jele. Mintha mindig, mindenkinek, mindent egyszerűbb lenne hárítani, mint megoldani. Sokszor úgy tűnik, mindenki kegyet gyakorol azzal, hogy dolgozik, azzal, hogy szolgáltat.

Mesterek siratása

Ki fog nekem tíz év múlva öltönyt jó szemmel eladni? Ki fogja öt év múlva a régi autómat szeretettel bütykölni? Arról nem is beszélve, hogy egy házfelújításhoz képest pitiáner tetőjavítás okán holnap ki jön ki hozzám? Soha ennyien nem dolgoztak, és nem tűntek el a szakemberek.

Posztszabályozás

A hatalom magát lőné lábon, ha korlátozná a közösségi oldalakat. Az azokon halmozódó okosság, frusztráltság és feszültség ugyanis azonnal kiszabadulna a négy fal vagy éppen a kezek közül, és esetleg sokan rájönnének: azzal még semmit nem tettek, hogy a véleményüket kiposztolták.