2025.10.14. (kedd)

Hulla a Vegyinél

Hulla a Vegyinél

Dátum:

- Visszahelyezhetnék már azt a Laci gyereket, mert a hülye balesetek hozzá tartoznak - mondta mosolyogva a pocakos rendőr, amikor a kapitányság kapuja melletti árnyékba húzódva kezet rázott a századossal. - A Vegyiművek parkolójában találtak egy csókát, akin áthajtott valami méretes teherautó. Legalább két napja feküdt az út mellett a fák között, csak a szaga miatt vették észre.

– Visszahelyezhetnék már azt a Laci gyereket, mert a hülye balesetek hozzá tartoznak – mondta mosolyogva a pocakos rendőr, amikor a kapitányság kapuja melletti árnyékba húzódva kezet rázott a századossal. – A Vegyiművek parkolójában találtak egy csókát, akin áthajtott valami méretes teherautó. Legalább két napja feküdt az út mellett a fák között, csak a szaga miatt vették észre.

A százados nagyot szívott a cigarettájából, és miközben a kijáratot figyelte, arcán egyáltalán nem látszott, hogy érdekelné kollégája beszámolója.

– Persze a szerencsétlennél semmi papír, a környéken meg annyi nyom, hogy azok alapján a fél ország tettes lehetne – folytatta a másik, közben rágyújtó rendőr. – Nagyon jól fog mutatni a statisztikánkban egy felderíthetetlen cserbenhagyás. Hacsak nem visszaveszik a Laci gyereket, aki imádja az ilyen eseteket, sőt olykor meg is oldja. Emlékszel a Szapáry úti gázolásra? Szerintem azért kellett mennie, mert majdnem kiderítette, hogy nem véletlen baleset volt. – Nagyot szippantott, miközben a százados rá se nézett. – Avagy átpasszolhatjuk nektek, mint gyilkosságot, és legfeljebb ti zárjátok le úgy, mint annak a hanyatt esős gyereknek a történetét.

– Ártottam neked valaha? – Kérdezte a százados, aki a kapitányság ajtajának minden nyílására odakapta a tekintetét.

– Viccelsz Bandikám? – Kacagott hullámzó pocakkal a másik. – Csak arra akartam kilyukadni, hogy te jóban voltál a Laci gyerekkel, és ha azt nem tudod elérni, hogy visszavegyék, legalább abban segíts, hogy egy kicsit ránézzen erre az ügyre.

– Elmész a fenébe – szaladt ki a százados száján, amire a kollégája arca elkerekedett. Nem tudta ugyanis, hogy a kevésbé szalonképes kifejezés nem, vagy csak részben neki szólt. A rendőrség kapuján beviharzott Bán Béla.

– Ahogy gondolod – nyomta el sértődötten a cigarettáját az imént még nevető rendőr. – Akkor most felmegyek és a magunk részéről gyilkosság gyanújával lezárom az ügyet, és áttolom neked. Hátha akkor…

– Várj, várj, bocsánat. Csak közben máshol járnak a gondolataim – és barátságosan meglapogatta kollégája vállát a százados. – Milyen nyomokat találtatok a hulla körül?

– Te tényleg nem figyelsz! Az előbb mondtam, hogy minimum két napja hajtott át rajta valaki, azóta meg nemcsak eső volt, de legalább ezer autó és busz megfordult a Vegyi parkolójában.

– Nem lehet, hogy egy szerencsétlen alkesz, hajléktalan?

– Annál sokkal jobban volt öltözve.

– Papírok?

– Az égvilágon semmi nem volt nála. A nyakamba varrt főiskolás csaj tippje az egyetlen értékelhető nyom. A leendő kolléga szerint ugyanis olyan ruhák voltak a pasin, amiket Szolnokon nem lehet kapni.

– Szemtanúk?

– Csak tippeljük, hogy kétnapos a hulla. Szerinted van arra kapacitásunk, hogy egy hétre visszamenőleg kikérdezzünk mindenkit, aki az elmúlt egy hétben arra vetődött. A nyomkeresésre se kaptam embert, az ügyész barátaink röhögő görcsben pusztultak volna el, ha látják, mit művelünk nyomrögzítés címén.

– Mit is mondtál, mivel mentek át rajta?

– Tényleg nem vagy a toppon. Láthatóan valami nagyobb teherautóval, esetleg busszal. Nekem úgy tűnt, mintha egy dupla kerék lett volna.

Egy pillanatig úgy tűnt, a százados az ügyön gondolkodik, majd amikor újra kinyílt a kapitányság ajtaja ismét odakapta a fejét.

– Lásd, hogy milyen rendes vagyok hozzád – nyújtotta a kezét a kollégája felé, miközben a feje fölött az épületből kilépő Editet és Bán Bélát figyelte. – Átveszem a sztorit, nekem úgyis van egy nagyobb ügyem, amibe ha akarom, belepréselhetem, aztán egy ideig elálldogálhat ott. Így idén se a te, se az én statisztikámat nem cseszi szét – és meglapogatta a boldogan mosolygó másik rendőr vállát, majd elindult az autója felé.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.