Abba most ne menjünk bele, hogy sajátunknak érezzük vagy sem! A probléma ugyanis nem a vélemény, hanem a használt felület. A városközpontban, az egyik legforgalmasabb helyen áll ez a hirdetőoszlop, ami csak akkor fontos a tulajdonosának, ha pénzt tud beszedni a rá rakott üzenetekért. Egyébként, tesz rá, a pénz az övé, a látvány a miénk. Így hetek-hónapok óta gyűlnek az oszlopon az obszcén kifejezések. Ha ugyanitt szemetet égetnének, az feltűnne az illetékeseknek? Vagy, ha az agyak helyett mást ürítenének, cselekednének?

Nem ipari műemlék. Nem közpénzből épült. Lehetne magánügy is. De Szolnokon a megszűnő és tervszerűen elbontott cukorgyár még évtizedekig közügy lesz. Mert munkát adott.

Ez most az, vagy csak annak látszik? Plakáthely a város egyik forgalmas pontján, vagy illegális plakátok egy fehér falon? Akinek a tulajdona, biztos tudja. De így elég ronda.

A járdán apró fehér körök. Körök, amelyek jelzik, időnként hol ácsorognak sokan. Sokan olyanok, akik ácsorgás közben rágnak. Rágnak rágót, ami idővel ízetlen lesz, ezért szabadulnak tőle. Tőle, az élelmiszeripari hulladéktól, ami a földre hull, elterül, ragad és marad. Marad és mint valami szétszórt üzenet hirdeti, hogy itt köpködni szokás. Köpködni a földre, Szolnok belvárosában!