Lassan másfél évtizede áll a róla elnevezett téren Kablay Lajos posztumusz ezredes mellszobra. Bevallom, eddig nem sokat tudtam arról az emberről, aki lényegében 1956-ban megmentette Szolnokot a vérontástól és a jelentősebb pusztítástól. Igyekszem pótolni.

A Kablay Lajos teret az internetes utcakeresők nem ismerik, ami annak fényében meglepő, hogy 1999 óta létezik, ám teljesen érthető, ha arra gondolok, hogy a térnek lényegében nincsenek házai. A Kablay Lajos tér ugyanis az a háromszög alakú terület, ahol a Kassai és a Pozsonyi út találkozik, azaz oldalait ezek az utcák és mondjuk, a Hold utca meghosszabbítása adják. Mivel a 16 évvel ezelőtti névadáskor minden oldala már valamelyik utcához tartozott számozott házakkal, így azóta sem tudunk olyan épületbe bemenni, amelyik a Kablay tér számozását viselné. Így nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a város egyik megmentőjéről a fent említett utcák által határolt park lett elnevezve.

Ebben a parkban található a 2002-ben leleplezett mellszobor. Mint talapzatán olvasható, felállítását a Kablay Lajos Veteránrepülő Egyesület kezdeményezte. Elkészítéséhez – miként a szobrot megkerülve láthatjuk – az ezredes özvegye mellett egy magánszemély, a honvédelmi és a kultusztárca, a megyei és a városi önkormányzat valamit a Szolnoki Repülő Egyesület járult hozzá. A mellszobron szerepel a felállítás dátuma és az alkotó monogramja is. Az alkotás Fáskerti Zsófia munkája, aki egészen fiatalon, 23 évesen, még a Képzőművészeti Egyetem elvégzése előtt kapott felkérést erre. A Kő Pál és Karmó Zoltán tanítványaként ismert szobrászt később Barcsay-díjjal tüntették ki, és ma már nemcsak Szolnokon, de Budapesten is van köztéri alkotása.

A köztéri szobor helyénél és a szobrásznál természetesen sokkal érdekesebb a megmintázott személy, akinek életútja nemcsak tipikusan 20. századi és magyar, de erősen szolnoki is.

Kablay Lajos 1911-ben született, majd már hadi árvaként végezte el a Ludovika Akadémiát, és lett magyar honvédtiszt. A második világháborúban légifotó-értékelőként dolgozott a honi légierőnél. Tapasztalatait a Légi felderítés című tankönyvben foglalta össze, amit egészen 1956-ig használtak. Karrierje akkor bicsaklott meg először, amikor a világháború végén hadifogságba esett, és három éven keresztül „élvezhette” a nagy Szovjetunió „vendégszeretetét”. Amit arra használt, hogy kiválóan megtanult oroszul, és valószínűleg az ottani halgazdaságban is egy életre szóló tapasztalatokra tett szert. Bár gyanítható, 1948-as hazatérésekor maga sem gondolta volna, hogy erre a tudásra életében még szüksége lesz. Annak ellenére ugyanis, hogy ludovikás tiszt volt, tudását a népi honvédség sem tudta nélkülözni, így Szolnokra vezényelték a repülő tiszti iskola alegységparancsnokának. A XX. századi magyar történelemről sokat elárul, hogy Kablay Lajos az első világháborúban az édesapját, a másodikban pedig az első feleségét vesztette el, így hozzánk már második feleségével költözött.

Tiszti karrierje Szolnokon szépen alakult, hiszen 1951-ben a Kilián György Repülő-Hajózó Tisztiiskola parancsnokának nevezték ki, amivel a hazai repülőtiszti képzés meghatározó alakja lett. A tisztiiskola vezetése mellett a szolnoki helyőrség parancsnoki teendőit is ellátta, és 1952-ben századosból alezredessé léptették elő. És valószínűleg már 1957-ben ezredes lett volna, ha nem jön közbe 1956 októbere. A helyőrség és a tisztiiskola parancsnokát azonban beválasztották a helyi Forradalmi Munkástanácsba, ami szerintem leginkább arra utal, hogy az új rendre vágyók is bíztak az akkor 45 éves katonatisztben. Amire Kablay Lajos később is rászolgált, hiszen mint írják, a békés megoldásra törekedett, így például sikerült elkerülnie, hogy a lakosság fegyverhez jusson. Ezzel nemcsak a felesleges vérontás akadályozta meg a városban, de azt is, hogy a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatokkal szemben értelmetlenül harcba szálljanak a helyiek, Szolnok alapos szétlövését is megkockáztatva.

Feltételezem, hogy a világháborút és a hadifogságot megjárt katonatiszt azokban a napokban nem nagyon foglalkozott a majddal, csak igyekezett a legjobb belátása szerint cselekedni. Amit viszonylag olcsón megúszott, hiszen bár a forradalom leverése után gyorsan akadt feljelentője, előbb letöltendőre végül csak felfüggesztett börtönre ítélték. A viszonylagosság annak szól, hogy ezzel párhuzamosan leszerelték, és a képzett tiszt a velencei halgazdaságban kamatoztathatta a Szovjetunióban szerzett másik szakmáját, kiegészítve alacsony nyugdíját.

Az 1987-ben elhunyt katonatisztről a Kablay Lajos Veteránrepülő Egyesület kezdeményezésére neveztek el teret Szolnokon 1999-ban. Két év múlva elkészült mellszobra, századik születésnapja alkalmából pedig a város posztumusz díszpolgára lett.