Vagy szolnoki dzsungel? Netán égig érő csalitos a város közepén? Ki tudja, mit rejt a mélye? Vadállatokat? Tündéreket? Szemetet? Patkányokat? Persze magánterület. Ehhez is mi közünk? Hát van azzal valami baj, ha Szolnok főutcájától és egykori korzójától háznyira pár év alatt, a néhai kertmozi, meg az első autószalon helyén a gondozatlan, gyomos telekből egy szabályos kiserdő lett? Szerintem: van. Bár a Sütő utca összképén nem sokat ront.

Úgy tűnik, Szolnok sem maradhat ki az országos divatokból. Egyre több hír szól arról, hogy mind több autós gondolja úgy, vészvillogóval bárhol, bármikor megállhat. Most már szinte naponta lehet ilyen "csak egy pillanat", "pakolunk", "most ugrottam be", "a gyerekért jöttem" állítással egybekötött, a valóságban kivagyi megállásokkal találkozni Szolnokon is. És ez a vész(villogózás) vírusként fog terjedni, amennyiben a rendőrség tétlenül nézi.

Az egy dolog, hogy a Mártírok útja és a Gábor Áron tér sarkára úgy lehetett társasházat építeni, hogy a zebrához vezető sarki járdarészből szinte semmi sem maradt. De, hogy a beláthatatlan kereszteződéstől 1 méterre még egy garázst is sikerült tervezni, engedélyezni és kivitelezni, az azért a szolnoki szakhatóságok, tervezők és építők szaktudásának "reklámjául" szolgál. És senkinek nem veszik el a diplomáját, az engedélyét, sőt ki sem rúgják. Legalább gratulálhatnánk az érintetteknek!

A Tisza-híd Szabadság téri hídfőjénél arra emlékeztet e tábla, hogy olyan 30 évvel ezelőtt még érdemes volt turistainformációt működtetni a Tiszaliget elején, talán a Touring hotelben. Nemcsak azért, mert abban a múlt időben még nem a világhálóról és okoseszközökről tájékozódtak a turisták, hanem mert valóban felbukkantak ilyenek Szolnokon. Azokra az időkre emlékezve, vagy a helyi turizmus felvirágzásában bízva olykor megkoszorúzhatnánk ezt a kint felejtett táblát.