2025.08.27. (szerda)

Kár volt kinyitni

Kár volt kinyitni

Dátum:

Még csak azt sem mondhatom, hogy a nagy nevek, üres celebek áldozata lettem. Mert Bárdos Andrást sokra tartottam, Vágó Istvánt pedig a médiavilág egyik fontos alakjának gondoltam - eddig. A kettőjük által összehozott könyv azonban hatalmas csalódás, illúzióim lerombolása.

bardos2_400Aki kezébe veszi Bárdos András Kinyitom a számat című interjúkötetét, amelyben Vágó Istvánnal beszélget, még mielőtt egyetlen sort is elolvasna belőle, gyanút kell fogjon. A közel kettőszázötven oldalas könyv ugyanis szokatlanul széles margókkal, meglepően rövid fejezetekkel, a fejezetek között pedig sok üres oldallal készült. Nem tudok szabadulni a gondolattól, miszerint a kiadó egy vaskos kötetre köthetett előszerződést, ám a végén kiderült, hogy ebben a beszélgetésben nincs annyi. Szó se róla, szép és vastag papírra sikerült nyomtatni a könyvet, ám ez kellett ahhoz, hogy a karácsonyi piacon a vevők azt mondják, akár 3500 forintot is megér a Bárdos-Vágó páros beszélgetése.

Pedig nem ér. Akár azt is mondhatom, hogy egy fabatkát sem. A hangzatos cím ellenére sem. Holott azt vártam, hogy a két tévés valóban alaposan kibeszélik a magyar média és politika kulisszatitkait, és valóban kiderül néhány meglepő dolog. De nem.

Kezdjük azzal, hogy Bárdos András nem tudta megoldani a feladatot, amire vállalkozott. Be kell látni, hogy nem ugyanaz egy másfél perces interjúban tömören és jól kérdezni, mint napokon keresztül valakivel beszélgetni, ébren tartva a beszélgetőtárs és az olvasó figyelmét is. Bárdos kérdései üresek, felkészületlenek, álnaivak és olykor annyira idegesítőek, hogy csak a nyomdászok iránti tisztelet mentette meg a könyvet a repüléstől.

Bárdos kérdéseinél csak az eszmefuttatásai a kínosabbak. Amikor már nagyon üres a beszélgetés, vagy nagyon kellene még fél oldal a kínosan kurta fejezethez, akkor a kérdező riporter Vágó egy-egy gondolatát megpróbálja továbbfűzni. Úgy tesz, mintha megosztaná velünk a gondolatait. Ám úgy tűnik, ebben leginkább a gondolatok hiánya akadályozza meg. Ráadásul egyetlen általa felvetett problémánál sem meri kimondani, hogy fekete vagy fehér, hanem általában elintézi azzal, hogy ezen még maga is gondolkodik. És oldalanként rombolja le a saját szakmai szobrát.

Amihez Vágó István remek partner, hiszen ő csákánnyal bontja le mindazt, amit harminc év alatt felépített. A nagytudású, joviális gondolkodó helyett egy kicsinyes, kötekedő, mindenkivel összevesző, pitiáner alakot ismerhetünk meg. Vitray szemét, Egri János szemét, Rózsa Gyuri nem kevésbé, és sorolhatnám a neveket, akik közül sokat én sem gondolok szentnek. Na, de hogy csak egy emberrel ne legyen baj – az azért elgondolkodtató.

A két név és a könyv címe alapján azt gondoltam, hogy a hosszú beszélgetések közben alaposan átbeszélik a magyar televíziózás elmúlt 20-25 évét, aminek mindketten részesei voltak. Elemzik a politika és a média kapcsolatát, amit nekik közvetlen közelről kellett látniuk, és naivan feltételezem, értelmezniük is. Ám ezekről értékelhetően egyetlen szó sem esik. Ha ebben a kérdésben valamit meg akarnak tudni, még mindig inkább ajánlom Árpa Attila Ha én ezt a Klubról egyszer elmesélem című könyvét, mint a Vábó-Bárdos páros kínlódását.

És az a legborzasztóbb, hogy a könyvet nemcsak vettem karácsonyi ajándékként, de kaptam is. Tehát a kiadó számítása bejött. És félek, ebből a szerzővel együtt téves következtetést fog levonni.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Újraértelmezett képek és hely

Miért ne lehetne szabadtéren is festménykiállítást rendezni? És miért ne lehetne az évtizedek óta a helyét kereső Árkád alatt lévő tereket kiállítóhelyként értelmezni? Rippl-Rónai, Dürer, Gauguin, Vincent van Gogh se sértődne meg azon, amit itt a Magiszter tehetséges diákjai elkövettek velük.

Előtted egy film

Amennyiben nem alpári poénokkal egymásra licitáló amerikai vígjátékon, vagy vérben és mocsokban tobzódó fantasztikus krimin akarnak lazítani, hanem a legjobb értelmében vett mozira vágynak, akkor nézzék meg az Előtted az élet című olasz filmet. A Tisza moziban most is megy, de szerintem hamarosan vissza is hozzák.

Ötvenhat nap után

Ötvenhat nap. Ennyi idő telt el az új Tom Hanks film magyarországi és szolnoki premierje között. Miért? Mert csak négyen voltunk kíváncsiak arra, hogy Tom Hanks filmet csinált azért, mert meg akarta csókolni Julia Roberts-et.

Utazás a múltba

Jelmezekben, kellékekben és hangulatában is ismét éppúgy rendben van a Szín-Mű-Hely idei első bemutatója, mint színészi játékban. Sőt! Szerintem ez a nyolc szereplő a telefonkönyvet is eljátszhatta volna nekünk, akkor is legalább olyan jól szórakozunk, mint az Adáshiba premierjén.