A fekvőrendőr után itt az új szolnoki találmány a fekvőtábla. Négykézláb közlekedőknek mutatja meg egyértelműen az irányt és a teendőket. Elsősorban is azoknak, akik olyan erősek egy-egy, a belvárosban átmulatott éjszakán, hogy egy táblával is könnyen elbírnak. Persze lehetne az is a cím, hogy: Ismét szellemi óriások jártak Szolnokon. Vagy: A kocsmák haszna. Vagy: Gyűlnek a romok a bulik után. Tessék választani!

A torkolatnál, az úgynevezett "olajos házak" körül, a Zagyván túl is folytatódik a szolnoki Tisza-parti sétány. Sőt, tavaly a vár projekthez kapcsolódóan visszaépítették a "vízi kaput" és tájékoztató táblákat is kihelyeztek. A város kicsit eldugott, csendes, de éppen ezért kellemes sétánya fut a folyóktól védő mellvéden. Bár a társasházak mögött nemcsak bringával, de sokszor gyalog se könnyű átjutni. Az ott élőknek ez parkoló, másoknak sétány. Ebben kellene valahogy igazságot tenni.

Az egy dolog, hogy valaki ismét nagyon erős volt a Tiszaparti sétányon, és sikerült egy kukát megfektetnie. Az viszont elgondolkodtató, hogy mindezt a rendőrségtől 100 méterre, egy bekamerázott közterületen sikerült elkövetnie, ahol ráadásul olykor narancssárga mellényesek is járőröznek. Bár ahogy a mellvéd összefirkált tetejét, a még mindig ripityára tört kijelzőket elnézem, se nem egyedi, se nem új keletű a rongálás. Már-már megszokott, és megelőzhetetlen.

Szép lett a Tisza parton a sétány és a kerékpárút. Kár, hogy a drágán elvégzett beruházástól fél méterre már nincs befolyása a városnak. Mert mi mással magyarázható, hogy a Tisza szálló sarkánál lévő valamilyen közmű szekrény lefestésére már nem futotta. Bár Szolnok hasonló utcai ládáit nézegetve, ezen kár csodálkozni.