2025.10.14. (kedd)

Kihallgatás

Kihallgatás

Dátum:

- Kellemetlen lehet egy ilyen szépasszonynak a rendőrségi fogdán éjszakázni - jegyezte meg a százados, miközben szabályszerűen átvette az előállítottat, és intett a kísérő rendőrnek, hogy elmehet. Edit kissé meggyötörten, de szikrázó szemekkel nézett a rendőrre, aki hellyel kínálta. - Persze, ha egy kicsit okosabb lenne, megalkudhatnánk, egy óra múlva pedig már otthon is lehetne.

- Miről alkudozzak magával? Már mindent elmondtam Gulyás haláláról.

- Lassan a testtel asszonyom! Itt én kérdezek.

– Kellemetlen lehet egy ilyen szépasszonynak a rendőrségi fogdán éjszakázni – jegyezte meg a százados, miközben szabályszerűen átvette az előállítottat, és intett a kísérő rendőrnek, hogy elmehet. Edit kissé meggyötörten, de szikrázó szemekkel nézett a rendőrre, aki hellyel kínálta. – Persze, ha egy kicsit okosabb lenne, megalkudhatnánk, egy óra múlva pedig már otthon is lehetne.

– Miről alkudozzak magával? Már mindent elmondtam Gulyás haláláról.

– Lassan a testtel asszonyom! Itt én kérdezek. Maga csak akkor szólal meg, ha erre engedélyt adok.

Edit lenyelte a következő, szaftos kifejezésekkel tűzdelt mondatát, és hátradőlt a széken. A százados az íróasztalán fekvő dossziét lapozgatta, miközben a homlokát masszírozta az egyik kezével. A folyosón kiabálás majd lábdobogás hallatszott, aztán az udvaron szirénák kezdtek vijjogni. Fél perc múlva újra csend lett. A százados a papírok között matatott. Edit a mögötte lévő igénytelen függönyt bámulta.

– Hogyan került a szobájukba, Gulyás széke mögé az az irattároló vaskazetta, ami egyébként az irattárban szokott lenni? – Kérdőn nézett Editre, de miután a nő meg sem mozdult, újra az iratokba nézett, és folytatta. – A főnöke azt vallotta, hogy azt maga vitte önkényesen az irodájukba. A takarítónő pedig úgy emlékszik, hogy előző nap este még nem volt ott. Mikor és miért tette oda? – A százados a legalázatosabb, egyben megértő tekintettel próbálta elkapni a válla mögött átnéző nő pillantását. – Ez most egy kérdés volt, amire választ várok. Ahogy arra is, hogy azon a reggelen miért a korábbi vonattal érkezett Szolnokra, és mi mindent csinált az irodaházba való belépése és a mentők riasztása közötti egy órában. – A százados méltóságteljesen hallgatott, majd nagyot sóhajtott. – Nincs könnyű helyzetben. Nem mondom, hogy maga ölte meg azt a szegény fiút, de ha valaki egymás mellé rakja ezeket a tényeket, akkor akár azt is gondolhatja. Nos?

Edit még mindig a százados mögötti függönyt nézte. Csak a szája összehúzódása mutathatta volna meg az ismerőseinek, hogy közben erősen gondolkodik, és pillanatokon belül indulatosan fog kitörni.

– Persze, hallgathat. El tudom intézni magának, hogy még harminc napig élvezhesse a vendégszeretetünket. És mondjuk, magyarázatot találjon arra, mikor és miért gyűlölte meg annyira Gulyás Zoltánt, hogy aztán többször is azt hangoztassa a kollégái előtt, hogy egyszer megöli. Adhatunk erre egy olyan magyarázatot, hogy férjes asszonyként beleszeretett a fiatal fiúba, aki érthetetlen módon nem viszonozta az érzelmeit, mire maga halálosan meggyűlölte.

A százados az íróasztalára könyökölve nézte az előtte ülő nőt. Percekig csak a százados szuszogása hallatszott a sivár rendőrségi szobában.

– Edit! Maga egy jóravaló, becsületes, okos asszony. Mi szüksége magának erre az egész hercehurcára? Legyen esze! Mit fog szólni a férje, mit fognak szólni az újszásziak, ha kiderül, mibe keveredett? Gyilkosság szerelemféltésből.

Jelentőségteljesen a nőre nézett, aki végre megmozdult. A tekintetük összetalálkozott.

– Tudom, hogy meg lehet magával egyezni. Kapok egy telefont és egy noteszt, maga pedig kisétálhat a kapitányságról. – Hátradőlt a székén. Mosolyogni próbált. Becsukta az előtte fekvő dossziét. – Ezt az egész Gulyás ügyet pedig lezárjuk véletlen balesetként.

Edit közelebb hajolt, rákönyökölt az íróasztal szélére. Előbb a századosra nézett, majd, mint aki valami fontosat akar mondani, de előtte még össze szeretné szedni a gondolatát, lenézett az asztalra.

Az irodában töltött évek alatt kiválóan megtanult fejjel lefelé olvasni. Most is csak arra kellett ügyelnie, nehogy észrevegye a százados, hogy elolvasta a dosszié fedlapját.

Felnézett és éktelenül nevetni kezdett.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

A Tiszába zuhant?

– Béla nincs meg – néztek egymásra sápadtan a tintakék ruhás brigádtagok az épülő Tisza-híd Liget felőli végénél, miután a régi szerkezet egy darabja hatalmas robajjal belezuhant a folyóba. – Az a marha elindult a túlpartra, mert valami szerszámot a Szabadság téren hagyott – igazította meg tintakék nadrágja kantárját Lajos, aki negyedik éve nemcsak együtt dolgozott az új híd építésén Bélával, de vele is lakott a munkásszállón. – Nem érhetett át! Mert azok a balfasz pestiek elcseszték a kötéseket.

A kivétel kérése

A Magyar Néphadseregben kezdtem kártyázni, egyáltalán kártyajátékokat játszani, ami addig kimaradtak az életemből. Gyorsan tanultam. Vagy rengeteg időnk volt. Az alapkiképzés után a laktanyától és a várostól is távoli, egy repülőteret kiszolgáló bázisra kerültem, ahol csak unatkozni lehetett volna, ha nem találjuk fel magunkat.

Ma is szeretik Bébét?

Ki lehetett B.B. és ki, aki annyira szerette, hogy ezt egy sárga falon, hatalmas fekete betűkkel ki is fejezte? Egyáltalán B. B. tudta, hogy neki szól az az üzenet? Vagy ma is él valahol, valaki, aki nem is sejti, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy őt szeretik?

Milléri búcsú

Évekkel ezelőtt, amikor a gyerekek még háborogtak amiatt, hogy túl sok időt töltök kint a telken, azt mondogattam, ha majd meghalok, itt szórják szét a hamvaimat. Nem vettek komolyan, somolyogtak, legyintettek. Ma már könyörgök, eszükbe ne jusson! Úgy akartam elmenni, hogy rendben hagytam a telket, de nem így lesz. Ma utoljára kijöttem a Millérre. Kijöttem? Kihoztak.