Két bezárt vendéglátóhely Szolnok közepén. Egyik a néhai, elhibázott aluljáróban, a másik egy érthetetlenül engedélyezett építményben működött. Hosszú ideje üresek, legfeljebb "városképi dísznek" tekinthetőek. Nem kellene a város közepét újragondolni? Biztos, hogy Szolnok egykor legfontosabb kereszteződésének ma így kell kinéznie? Addig kellene lépni, amíg nem jön a hihetetlen fellendülés.

A Tisza felől fújó viharos szél miatt állhatott fejre ez a tábla. Nem? Akkor a ráesett hó súlya tette értelmetlenné a Kossuth és az Arany János utcák sarkán lévő figyelmeztetőtáblát. Vagy? A huzata, amit a bekanyarodó autók okoznak. Ááá! Parafenomén jár a városban, aki rágondol, és már állnak is fejre, fordítanak hátat a táblák. Vagy? Vagy fertőző betegség tombol a szolnoki KRESZ-táblák között.

A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!

Amíg működött, addig is a város egyik legnívósabb vendéglátó-ipari egysége lehetett a Tallinn városrész Korty Borozója, ahol a felirat szerint még nyerőgép is üzemelt. Így bezárva, pusztulva, az igényes, csupasz hirdetőtábla mellett viszont már csak egy ócska faház. Viszont a városrész és Szolnok szégyene, a nemtörődömség reklámja.