Nem veri nagydobra se a városháza, se az Aba-Novák Agóra, hogy június 29-én délelőtt 11 órakor az Agóra régi szárnyában, az Erkel Ferencről elnevezett terem előtt mellszobrot állítanak Kozák Lászlónak, azaz a 2020 decemberében mindössze 49 évesen elhunyt „nagy Grófónak”. Legalábbis két nappal előtte sem Szolnok honlapján, a programok között, sem a város elsőszámú közművelődési intézményének netes felületén, az események között nem találni erről semmit. Annak ellenére sem, hogy az eseményről először hírt adó megyei hírportál azt írta, a város önkormányzata – tehát mi mindannyian – is hozzájárult a szobor elkészítéséhez. És annak ellenére sem, hogy ugyanebben a cikkben arról is olvashatunk, száz vendéget várnak a közpénzből fenntartott középületbe. Nem tudom, meghívó készült-e az eseményre – nem nagyon kapok ilyesmiket -, arról viszont hallottam, hogy az Oktatási, Kulturális és Ifjúsági Bizottság ülésén most hétfőn szóba került a szobor ügye, de vállrángatásoknál többet senkinek sem ért. Miért ez a nagy hallgatás?
Mondhatnánk persze, hogy kinek, mi köze egy magánkezdeményezésre, jórészt magánpénzből készülő, alapvetően egy civil szervezet által megrendelt szoborhoz. Alapvetően semmi sem lenne, ha azt a szobrot nem a város egyik legfontosabb kulturális közintézményében, ha nem is a szabadban, de tulajdonképpen mégiscsak közterületen állítanák fel. Innentől kezdve ugyanis az egy szolnoki szobor, és mint ilyen nekünk és rólunk is fog szólni, bennünket is jellemezni fog, és bizony előfordulhat, hogy nekünk is magyarázatot kell majd adnunk létrejöttének az okaira, az engedélyezés miértjeire. Fogunk tudni?
Nem szeretném elvitatni sem egy fiú, sem egy család jogát arra, hogy az előbbi a szeretett édesapjának, az utóbbi a néhai családtagjának bármilyen módon emléket állítson. Nincs ennél természetesebb, sőt tiszteletre méltóbb, főleg, hogy mi mindenre költenek örökösök. Tehát nem a családi, baráti, tisztelői gesztussal van problémám, hanem annak helyével és a városom eljárásának módjával. A város vezetői, illetékesei tényleg azt gondolják, ez így rendben van? Vagy valami gyors fejszámolást lefuttattak a közelgő választások kapcsán? Mit hozhat egy ilyen szobor?
Örkény István a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, ezer szállal kötődik Szolnokhoz, 44 éve hunyt el, és nemhogy szobra, emléktáblája sincs a városban. Bergendy István, a magyar könnyűzenét közel hat évtizeden keresztül ilyen-olyan, de megkerülhetetlen módon meghatározó zenésze, zeneszerzője, aki szintén 2020 decemberében hunyt el, de – természetesen – fel sem merült még, hogy bárhol mellszobrot kapjon. A Szolnokon született, a Száztagú cigányzenekarral tényleg világhírűvé vált, villámkezű Ökrös Oszkár cimbalomvirtuózra 2018 óta emlékezhetne ez a város valamilyen módon. De említhetném Schwajda Györgyöt, akinek ugyan van egy kicsit béna emléktáblája a színháznál, vagy éppen Paál Istvánt, akinek a szobaszínházat (is) köszönhetjük, de őt még egy fél táblára se méltattuk. Nem akarom hosszasan citálni a helyi példákat (Sebestyén Éva), inkább két Szolnokon kívülit mondok: az ugye megvan, hogy a 2016-ban elhunyt Kocsis Zoltánnak és a 2021-ben elhunyt Póka Egonnak sincs még szobra (a zongoraművésznek csak egy emléktáblája) ebben az országban. Beszéljünk értékválságról?
Minek? Az Agórába kerülő új szobor – miközben sorra tűnnek el köztéri alkotások Szolnokon – nem erről szól. Ha erről szólna, akkor valaki minimum megkérdezte volna a Damjanich János Múzeum illetékeseit, hogy indokoltnak gondolják-e már, a még fel nem dolgozott, kellően ki nem értékelt munkásságú roma zenész szobrának a felállítását. Vagy, ha valóban az értékekről lenne szó, akkor valaki biztosan íratott volna egy emailt a ledegradált Képzőművészeti Lektorátus maradványainak, hogy mit gondolnak egy ilyen tartalmú alkotás felállításáról. Persze megkérdezhették volna a Szolnoki Művésztelep közösségét is, de ők mindaddig sokunkhoz hasonló laikusok, amíg el nem dől, kiről vagy miről kell, illik, illene már köztéri szobrot állítani.
Sajnos nincs kétségem afelől, hogy Szolnok új szobrának az előkészítése nem ilyen módon történt. De azért remélem, egyszer majd kiderül, hogy ki és miért bólintott rá arra, hogy az Aba-Novák Agórában Aba-Novák Vilmosnak és Kozák Lászlónak nagyjából ugyanolyan méretű szobra legyen?
Persze lehet bízni abban, hogy a nagy többséget ez az egész nem érdekli, be sem teszi a lábát az Agórába, és sokan azt se tudják, ki volt az a Kozák László. Meg abban is, hogy a kultúra iránt még érdeklődők számára 2023. június 29. inkább arról marad majd emlékezetes, hogy azon a napon nyílt meg a 90 éves Fazekas Magdi néni önálló kiállítása a Szolnoki Galériában. Ám ezek a magasságok és mélységek nem összeadódnak, nem egyenlítik ki egymást. Az a szobor a kérdőjeleivel köztünk marad.
