Emlékezni szép dolog. Megemlékezni is. Ünnepélyesen koszorúzni is. De aztán elfelejteni, hogy pár hónapja hol jártunk! A koszorúk meg száradjanak. Emlékeztessenek arra, hogy milyenek vagyunk. Feledékenyek? Önzők? Képmutatók?

Azt nyilatkozta valaki, hogy a szolnoki közlekedési lámpák gyakran azért nem működnek, mert nem bírják a meleget. Szeptember 1-jén, reggel fél nyolckor trópusi idő tombolt a városban. Az Ady Endre úton ezért voltak sötétek a lámpák. Valami más, vicces magyarázat? Esetleg a hajnali pára, hideg, anyagfáradás? Legalább röhöghessünk, miközben sírni kell.

Aki dolgozik, az hibázhat. Mondjuk, nem tudom, hány táblát kellett ahhoz benézni, hogy egy kamion az Árkádig navigálja magát. És vajon mi lehetett a cél? Hány nagysúlyú teherautó számára tilos úton hajtott keresztül addig? Vagy nem a kamionos hibázott? Nincsenek kint táblák? Vagy nem jól láthatók? Vagy esetleg van olyan vállalkozás Szolnok belvárosában, amelyik a kamionos szállítást is megengedheti magának? Ja! Ez nem kérdés volt, hanem kijelentés. Az üzlet, a személyes haszon mindig felülírhatja a köz érdekét.

Mielőtt a Verseghy gimi előtt, a város egyik legnagyobb parkjában leülne egy padra, előbb nézzen körül! Egyrészt, hogy van-e ülőkéje a padnak. Másrészt, ha van, mi mindent talál az ülőkén. Legalább mi, a padok használói legyünk figyelmesek, ha már a padok felügyelőit ennyire nem érdekli a dolog, Szolnok közepén. Vagy vágjunk mi deszkát és szereljünk? Netán az is elég, ha megkérdezzük, hogy a város gazdái, a mi embereink, miért nem teszik ugyanezt? Nehéz ügy. Csak óvatosan!