2025.08.27. (szerda)

Közhelyekből vállalható

Közhelyekből vállalható

Dátum:

A tuti filmsiker világszerte alkalmazható fogásai: gyerekszereplő, népszerű, a nézőket már a nevével is moziba csábító főszereplő, ügyesen megvágott előzetes. Ezek felülírhatják azt a problémát is, hogy az első percétől tudja a néző, mi lesz a film vége. A Szia, Életem! mindezek ellenére vállalható.

Ennél sablonosabb történetet tényleg csak akkor találhattak volna az alkotók, ha Vuk meséjét írják át maira és élőszereplősre. A Szia, Életem! sztorija ugyanis az elmúlt években felbukkant már magyar filmekben, de az amerikai filmgyártás is kettő-ötévente elővesz valami hasonlót. Azaz a valamilyen értelmiségi, művész pályán éppen válságban lévő, erősen középkorú férfi meséjét, aki még mindig azt hiszi magáról, hogy huszonéves macsó, és a legyet (taxisofőrt) is röptében, aztán valahonnan előkerül az addig nem látott gyereke… És? Hát persze, hogy ettől a nem várt fordulattól kilábal az alkotói válságból, leszokik az alkalmi kufircokról és átverekedve magát sok kalandon és nehézségen boldog élete lesz. Még el sem kezdődött a Szia, Életem!, de már fel lehetett rajzolni ezt a történetvezetést, azaz már csak a kanyarokért kellett izgulni.

Geszti Péter és Ditz Edit nemcsak sikeres második-harmadik játékfilmes producerek, de remek reklámszakemberek is. Ők illetve a film körül ügyködő csapat pontosan tudta, hogy egy ilyen filmhez olyan főszereplőt kell megnyerniük, akire akkor is tódul a közönség, ha másfél óráig némán ül egy széken, a színpadon. Maximum annyival tolták meg az ötletet, hogy nem a Csányi Sándor, Szabó Győző, Klem Viktor kitaposott utat járták, hanem az eddig csak filmes mellékszerepeket kapó (talán csak a Tiszta szívvel a kivétel) Thuróczy Szabolcsot választották az alkotói válságban lévő, über paraszt, magányos, budapesti író szerepére. És tegyük gyorsan hozzá: ahogy a korábbi filmjeivel és alakításaival, Thuróczy ezzel sem okozott csalódást.

A producerek és a forgalmazók kapcsán azt is érdemes megjegyezni, hogy idomultak az utóbbi évek új, magyar, filmes szokásához. Azaz kisebb, jelentéktelen szerepekben is nagyágyúkat vonultattak fel. Esetünkben Básti Julit a kibírhatatlan szomszédasszony, Elek Ferencet a megértő baleseti sebész, Tasnádi Bencét az önimádó menedzser, Scherer Pétert és Katona Lászlót az egyetlen jelenetben felbukkanó filmesek, Kovács Patríciát Patrícia és Mucsi Zoltánt a könyvkiadó szerepében. Akik természetesen kiválóak, ugyanakkor alkalmasak arra is, hogy olyan előzetest lehessen a fiélmből vágni – nagyon helyesen -, ami ugyan kicsit félrevezeti a nagyérdeműt, de mégis hatásos. Kovács Patrícia szex szerepjátékos jelenetétől ne is várjanak többet.

Mert a Szia, Életem! – még nem jöttem rá, hogy miért ez a címe – minden klisé ellenére egy remek családi film. Ami a Brazilokat és a Konyect is jegyző Rohonyi Gábor rendezőtől tényleg minimálisan elvárható, miközben a forgatókönyvíró és társrendező, sőt mellékszereplő Vékes Csabától pozitív csalódás, már, ha csak a Hetedik alabárdos című filmjét idézzük fel. A Szia, Életem! ugyanis egy szellemesen megírt, kiváló dialógusokkal operáló, eszméletlen jó ritmusban vágott, egyetlen percében sem unalmas, vagy a kiszámíthatósága miatt esetleg kellemetlen film. Nem! Tényleg elsőosztályú családi film, amire a nyár utolsó napjaiban úgy kellene özönlenie a vakációba kapaszkodó családoknak, mint anno a Szuperzsarura vagy az ET-re.

Egyetlen percig sem tagadva, hogy ennek a filmnek az igazi motorja a felnőtti hülyeség áldozatát, Samut alakító Pásztor-Várady Mór, aki Kovács Krisztiánt utolérő természetességgel és profizmussal játssza végig a filmet. A hat-nyolc éves kissrác mellett minden felnőtt csak kezdő kútfúró és mellékszereplő. Ezt a filmet ő viszi a hátán, és miatta marad örökre emlékezetes, mert ilyen csoda minden évszázadban csak egy terem a magyar kamerák előtt. Ha semmi másért, de miatta ne hagyják ki a Szia, Életem! című új magyar filmet.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nehéz, de jó

Nemcsak a színészektől, de a nézőktől is komoly teljesítményt követel a szolnoki színház új darabja. A Stuart Máriának ugyanis nem könnyeden szórakozni vágyó kívülállókra, hanem a művel együtt gondolkodni tudó résztvevőkre van szüksége. Kihívás, de megéri.

Harnáról kellene írni, de…

Harna Péter megérdemelt és parádésan megoldott jutalomjátéka a Szigligeti Színház utolsó bemutatójának címszerepe. Még akkor is, ha a Charley nénje csak egy felejthető, könnyed, zenés bohózat. Ami ettől még méltó lezárása is lehetne egy átgondolt évadnak. Az évad miatt azonban nem az.

Fizikaszertár

Humán beállítottságúak egyedül ne keressék fel a Damjanich János Múzeum Gőzerő című kiállítását, mert úgy fogják magukat érezni, mint akit egyedül küldtek be a fizikaszertárba, hogy onnan valami egészen nyilvánvalót hozzon ki, miközben ő azt sem tudja, hol van. Oké, hogy gőzzel megy, de mitől működik?

Isler nélkül is jó

A kiállítás címe költői, ami a megnyitó beszéd alapján nem meglepő. Sőt, ha abból indulunk ki, hogy a Habos isler és sarokház sokkal több embert vonzhat, mintha a Szapáry utca története, vagy a Jeles mesterek Szolnokon címet adja az új kiállításának a múzeum, akkor csak dicsérni lehet a választást.