Az elkeseredett fiatalembert, az éjszaka leple alatt, kezében vasfűrésszel lopakodott a Tiszavirág hídra. A homlokára szerelt lámpa fényénél keresni kezdte a lakatot, az ő lakatjukat, amit pár hete kattintottak szíve hölgyével, örök szerelmük jeléül a híd korlátjára. De a szerelmük úgy lett semmivé, mint a lakat kulcsa, amit a Tiszába hajítottak. Az a céda, már mással képzeli el az örökét. És fiatal barátunk, még az emlékét is törölni akarta a hűtlen nőszemélynek, és mikor már azt hitte, mindent kihajigált, akkor hasított belé a felismerés: még ott a lakat.
Könnyes szemmel nézte a remek szerkezetet, amibe még a monogramjukat is belekarcolták. Úgy érezte a szíve mindjárt megszakad. Fűrészelni kezdett. Könnyei kicsordultak, mert megvágta magát. Az éjszaka sötétjében cifra káromkodás szavait vitte magával az alatta hömpölygő szőke folyam. Már majdnem elkészült, amikor jobbra nézett. Pár méterre tőle valaki hasonlóan mozgott az éjszakában. Mintha ügyvédi talár lett volna rajta.
A kezdő ügyvéd életlen reszelővel próbált eltávolítani egy másik lakatot. Csak remélte, hogy a megfelelőt fűrészeli. Tudta ő, hogy egy bojtárnak mindent meg kell tennie, hogy egyszer igazi ügyvéd lehessen. Persze azt nem gondolta, hogy az irodájuk extra szolgáltatásait majd neki kell kiviteleznie. Micsoda baromság, gondolta, hogy az öreg főnöke bevállalta, ha valaki az irodája közreműködésével intézi a válópert, akkor grátisz leszerelik az örökét jelképező lakatokat a hídról. És az ajánlatra volt kereslet.
A két fűrészelő fiatalember összerezzent, amikor lépések hallatszottak mögöttük.
Abbahagyták a reménytelennek tűnő nyiszatolást. Majd megdöbbenésükben elejtették fűrészeiket, de azok szerencsére nem csörömpöltek a műanyag padozaton. Aggregátor kezdett halkan pöfögni, majd felsivított egy flex. A profi színesfém-tolvajok pillanatok alatt akasztották le a jobb minőségű lakatokat. Szemük összeakadt a két ügyetlenkedőével, majd megfelelő hangsúllyal feltették a kérdést, hogy van-e valami probléma.
Mivel nem volt, mindenki matatott tovább a saját lakatjaival.
Esküszöm, csak ezt a hülye mesét tudom előadni, amikor arra próbálok választ találni, hogy vajon hová lettek a lakatok a Tiszavirág híd korlátjáról. Mert vannak most is, sőt minden hétvégén kerülnek fel újak. Viszont az egy hónappal ezelőtt felkattintottak többsége már nincs a helyén. Csak ilyen elvetemül idióták távolíthatták el őket. Nem?