2025.10.14. (kedd)

Majdnem, mint otthon

Majdnem, mint otthon

Dátum:

Kellenek olyan helyek, ahol majdnem úgy főznek, mint otthon. Ahol a csigatésztás húsleves nagyon hasonlít arra az utánozhatatlanra, amit nagyanyám tudott elkövetni, ahol a húsokkal és a körettel semmi különöset nem csinálnak, és ettől olyanok, ahogy szeretjük. Horváth kert a város szélén.

11-horvatkert1_400Az interneten keresgélve nagyon gyorsan kiderül, hogy a Horváth kert elnevezés igen népszerű a vendéglátósok körében. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen Békeffi István szövegét, Lajtai Lajos zenéjének köszönhetően szinte mindenki fel tudja idézni, és a Horváth kertről szerintem sokunknak egy amolyan igazi, kockás abroszos, magyaros kisvendéglő jut eszébe. Olyan, ahol még nem matat a fúziós konyha, és aminek a levegőjétől is rosszul lesznek a szélsőséges vegetáriánusok.

Ez a név azonban kötelez. Még akkor is, ha esetleg csak azért választja a tulajdonos ezt a nevet, mert éppen így hívják. Ha Horváth kert, akkor annak majdnem olyannak kell lennie, mintha otthon lennénk, csak éppen a főzés, a tálalás és az elpakolás gondját megoldják helyettünk.

Ebből a szempontból a szolnoki Horváth kert nem okoz csalódást. Annak sem, aki pár hónappal ezelőtt még ugyanabban a városszéli épületben, az Alföld kapujában ebédelt. Elsőre úgy tűnhet, hogy nem változott itt semmi a néven kívül. Anno az Alföld kapujának konyhája is pontosan olyan jó és házias volt, mint amilyen a Horváth kerté lett.

11-horvatkert4_400Megmondom őszintén, amikor annak idején a régi és az új négyes Szajol felé eső kereszteződésében, közvetlenül a benzinkút mögött megnyitott ez a hely, kicsit ódzkodtam tőle. Azt hittem, hogy a nem éppen igényes tranzitforgalom lestrapálja majd. Ám, nem ez történt. Az Alföld kapuja az igényesebb utazók, és a jó ízeket kedvelő szolnokiak egyik kedvenc helye lett. Hogy miért történt tulajdonosváltás, nem tudom, de őszintén szólva, nem is érdekel.

Vasárnap szinte teltház volt. A benti asztaloknál családok ebédeltek, a teraszon talán átutazó motorosok. A húsleves finom volt, a mindenféle húsokkal – és kakastaréj szalonnával felszerelt – tál pedig bőséges és finom. Mi kell még egy jó vasárnapi ebédhez? A pincér gyors volt és kedves, az étel friss, meleg és bőséges.

Tudom, hogy a Horváth kert soha nem jut a Michelin-csillagnak még a közelébe se, a döntnökök még a térképen se találják meg, de ez ki a kutyát érdekel. Kellenek olyan éttermek, ahol majdnem úgy főznek, mint otthon. És biztos vagyok abban, hogy ötven kilométerre tőlünk, sok mindent már nem úgy készítenek, mint errefelé – például nem ismerik a csigatésztát! -, tehát még a magyaros, házias éttermek sem egyformák. Ez a Horváth kert a szolnoki Horváth kert, így kell elfogadni, és drukkolni, hogy legalább annyi ideig éljen, mint az Alföld kapuja.

És ha csak azt csinálja, amit eddig, nem kívánunk lehetetlent.

Előző cikk
Következő cikk

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Kicsiny, de nyitni való

Az Aranylakat parkolójában lakókocsis street food burgerezőt nyitni a legnagyobb hőség idején, az olyan pimasz ötlet, amire csak azt lehet mondani, hogy ha a kitalálói hisznek benne, akkor csatlakozzunk és szurkoljunk! Amit nagyban megkönnyít, hogy tényleg jók a burgereik.

Még egy Várkaput!

A legjobb, ami eddig a Várkapuban történt, a kávézó, ahol van értelme ajánlatot kérni, ahol többször is el tudják készíteni az ország egyik legjobb lattéját, ahol érdemes süteményekről álmodozni. És ezúttal is vonatkoztassunk el az épülettől, a kiállítástól és az elhúzódó beruházástól!

Kétarcú: hétköznapi és hétvégi

"Gyakrabban kellene ide járnunk." Hangzott el nagyjából a második falat után, szerda délben a Beer and Burgers Mártírok úti éttermében, alig néhány perccel a rendelés után. "A hétvége nem megy." Állapítottuk meg ugyanott szombat délben, amikor nem pont azt kaptuk, amire sokat vártunk.

Orosz vendégségben

Pici, családias, különleges, nem olcsó. Viszont Szolnok egyetlen olyan étterme, amit a város határain túl is jegyeznek. Antialkoholistaként nehéz alámerülni az orosz konyhában, viszont a desszertek kedvelőjeként ki merem jelenteni: ritka finom Pavlovát ettem a szolnoki Balalajkában.