„Megdöbbenést váltott ki egy kórház személyzetében, amikor egy férfi orvosnak beöltözve, a Vaterán vásárolt eszközökkel jelent meg az intézmény műtőjében, és a várólisták csökkentésére hivatkozva kisebb-nagyobb beavatkozásokat kezdett végezni. Először azt gondolták, szakképzett önkéntes, amikor azonban meglátták nála a szelfipózban álló mobilját, és egyre többen fotózták illetve komplett stábbal filmezték is, gyanakodni kezdtek. Miután az egyik beteg – akit a szelfiző férfi későbbi posztjában mocskos dollárbetegnek titulált – megjegyezte, hogy az önmagát orvosnak beállító személy a valóságban programozó, de nagyon szeretne képviselő lenni, az önkéntest nem távozásra szólították fel, hanem a ki tudja kinek a kije, és mi lesz még belőle magyaros elv mentén inkább gazsuláltak neki. A kezelt betegek állapotáról szóló jelentést, illetve a hasonló esetek megelőzését szolgáló intézkedéseket pedig ötven évre titkosították.”

Elképzelhetetlen? Akkor fussunk neki ennek a nyilvánvalóan kitalált történetnek újra, de a szakmát és a helyszínt megváltoztatva: Megdöbbenést váltott ki az egyik városrész lakói körében, amikor egy férfi kertésznek öltözve, mindenhonnan összeszedett eszközökkel jelent meg az egyik ligetes parkban, és a kibírhatatlan gaztengerre hivatkozva kisebb-nagyobb beavatkozásokat kezdett végezni. Először azt gondolták, szakképzett önkéntes, amikor azonban meglátták nála a szelfipózban álló mobilját, és hogy egyre többen fotózták meg komplett stábbal filmezték is, gyanakodni kezdtek. Miután az egyik lakó – akit a szelfiző férfi későbbi posztjában mocskos dollárbaloldalinak titulált – megjegyezte, hogy az önmagát kertésznek beállító személy a valóságban programozó, de nagyon szeretne képviselő lenni, az önkéntest nem távozásra szólították fel a parkgondozás illetékesei, hanem a ki tudja kinek a kije, és mi lesz még belőle magyaros elv mentén inkább gazsuláltak neki. A park állapotáról és a növényekben okozott károkról szóló jelentést, illetve a hasonló esetek megelőzését szolgáló intézkedéseket pedig ötven évre eldugták.

Szerencsénk, hogy a brit tudósok nélkül is érzékelhető mértékben szaporodó önkéntesek még csak a parkgondozást, az útépítést és az egyszerűbb szakipari munkákat (pl. kerítésmázolás) fedezték fel maguknak, és nemcsak orvosnak, de a hiányszakma közé csúszó tanárnak, buszsofőrnek vagy éppen rendőrnek sem állnak be pár órára. Pedig mindannyian el tudjuk képzelni azokat a közösségi oldalakra felkerülő kisfilmeket, amiken Mandátumvágyó Álmosok boldog mosollyal számolnak be újabb és újabb hőstetteikről, arról, hogy hihetetlen lelkesedésüknek, önfeláldozásuknak köszönhetően, saját pénzükből, családjuktól elrabolt szabadidejükben milyen nagy munkát végeztek a köz érdekében. Egyszer talán majd magyar kutatók is elkezdik mérni az ilyen bejegyzéseknek és filmeknek a megjelenési gyakoriságát, és alátámasztják azt a gyanút, hogy az önkormányzati választásokhoz közeledve drasztikusan emelkedik a számuk, majd a voksolás után brutálisan lecsökken és nulla lesz. Azt hiszem, már a 2019-es év is jó támpont lehet, de az időközik környékén is érdemes az adatokat felvenni, 2024-hez közeledve pedig eljöhet a Kánaán ebből a szempontból.

Talán a fentiekből is kiderül, hogy ha a brit tudósok valóban írnának ilyesmiről dolgozatot, a befektetés, kampány és szemfényvesztés – netán a parasztvakítás – szavak kombinálását javasolnám a címadásukhoz. Mert ezen arcképekkel megörökített „önkénteskedések” mögött egyértelműen a kampányra való felkészülés áll, azaz nem szívjóságból történő áldozatvállalás, hanem a remélt mandátumba való befektetés, aminek a kommunikálása az egyszerű, azaz gondolkodni nem akaró emberek felé nem más, mint szemfényvesztés vagy parasztvakítás. De hát olyan „politikusokat” érdemlünk, amilyenek mi magunk is vagyunk. Mert amíg egy kampány és az azt követő időszak nem arról szól, hogy akár egy normális országban is élhetnénk, ahol mindenki azt csinálja, ami a dolga, amihez ért, ráadásul az adónkból fenntartott cégek és intézmények nem legatyásodva futnak saját maguk után, addig előbb-utóbb tényleg orvosi munkára is beállhatnak a mandátumvágyók. És így még a keleti nyitás is eljöhet, ráfordulva az egykori kínai kulturális forradalom magyar változatától, amikor majd a szakértelem számít szemfényvesztésnek.

Szóval lehet tetszikelni ezeket a posztokat. Vagy megtanulni különbséget tenni a befektetés, kampány és szemfényvesztés, illetve a valódi önkéntes munka között. A módszer nagyon egyszerű: az elvégzett munkáról megosztott képek többségén Mandátumvágyó Álmosok mosolyognak bele a képünkbe, avagy csak elvégzett munka látszik, felismerhetetlen önkéntesekkel a háttérben. Szolnokon ez utóbbira is van példa. Még. Mert a mi kulturális forradalmunk ugyanúgy elsöpörhetik őket is, mint ahogy már zárójelbe tette a valódi, helyi civil szervezeteket.