2025.08.27. (szerda)

Még őrizhető pillanat

Még őrizhető pillanat

Dátum:

Szolnoki méretekkel mérve a Tabáni tájház valóban egy kis ékszerdoboz. Annyi és olyan kincs van benne, ami Szolnoktól a XX. század elején tellett. Éppen ezért lenne fontos, hogy a mai, úri Tabán mélyén őrizzük és tiszteljük a Tabán 24-et. Mert ez az utolsó ilyen szolnoki ház.

A régi Tabán még az ötvenes években is legalább három-négyszer akkora lehetett, mint a jelenleg ezen a néven emlegetett szolnoki városrész. Néhai kinézetéről régi térképek, fotók és a Művésztelepen alkotó számtalan festő sok évtized alatt készült képei tanúskodnak. Meg a Damjanich Múzeum által megmentett, jelenleg is karbantartott és működtetett 24-es számú ház. Az utolsó, ami megmaradt, mert nem esett áldozatul a mai Zagyva-meder által félszigetszerűen körbefogott területen kialakuló, a város egyik legelőkelőbb és legdrágább negyedének. A Kaposvári Gyula, illetve a mai Tabán rendezési tervét készítő Pár Nándor és Nagy István által is megmentésre javasolt 7., 50. és 51-es számú házak éppúgy eltűntek az utóbbi szűk négy évtizedben, miként az utolsó még magánkézben lévő ház, a 10-es számú telekről.

A Tabán 24-ből 1992-ben lett tájház, így azóta őrzi a városrész lenyomatát a XX. század elejéről. Nem azért áll aprócska telken, mert felfalták a szomszédok, hanem mert a Tabánt – Szolnok egyik legrégebben lakott részét – a halmaztelepülésekre jellemző, zsúfolt elhelyezkedés és girbegurba utcák jellemezték. Aki pedig tehette, annak a sokszor műhelyként is funkcionáló lakóházától távolabb is volt egy úgynevezett szérűskertje – nagyjából gazdasági udvara -, leginkább a mai Ady Endre út környékén. Így a tabáni kertecskékben csak a legszükségesebbek, baromfi, disznók, minimális konyhakert kapott helyet. Ezekből leginkább az apró kertet láthatjuk Tabáni Tájházban, hiszen egy csónakot is kiállítottak, illetve kisebb rendezvényhelyet is kialakítottak az udvarban. (Meg mit is szólnának a szomszédok néhány csirkéhez meg malachoz?)

Maga a ház mindössze két helyiségből és a később hozzátoldott, hosszanti tornácból áll. A konyhában már nem kemencét, hanem egy míves, alig nyolcvanéves, díszes sparheltet látunk. Mellette a még nagyanyáink konyháiból is ismert bútorokat, a kamra híján kialakított, megrakott polcot, a „fürdőszoba” elődjének tekinthető lavórt és kannát, meg a néhai halászokra utaló eszközöket találunk. Belépve a szobába egyetlen vetett ágy áll a sarokban, mellette – a két apró ablak előtt – tipikus fakanapé, a túlsó sarokban komód, az ajtó mellett túlméretezett kétajtós szekrény, továbbá rengeteg használati és dísztárgy. A döngölt padlójú, rongyszőnyeges szoba ékessége a megőrzött mennyezetgerendázat, ami a korabeli mesterek tudásának állít emléket.

A Tabáni Tájházban nincs gazdag és különleges gyűjtemény. Inkább csak egy pillanat, mondjuk az 1920-as évekből. Amikor ilyen környezetben éltek a szolnoki halászok, egyszemélyes „üzletet” vivő iparosok, vagy éppen szegényebb alkalmazottak és családjaik, akiknek az életmódja valahol a városias és a falusias között lebegett. Megőrzött, egyetlen, aprócska házuk azonban nemcsak rájuk emlékeztet, hanem arra is, a XX. század történései mennyi mindent kiradíroztak Szolnok kézzelfogható múltjából. És éppen azért kellene többször megfordulni a Tabán 24 aprócska házában, hogy legalább ez biztosan megmaradjon.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide a nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Több év 300 oldalon

A bő száz éve zajló első nagy háborúban Szolnok "csak" hátország volt. Ahol nem zajlottak ütközetek, viszont rengeteg katonát adott, menekülteket, hadifoglyokat fogadott, illetve szenvedett és olykor ünnepelt a város. Bojtos Gábor több évnyi munkája bepillantást enged azokba a szolnoki évekbe.

Törőcsik Marink

Törőcsik Mari 80. születésnapjára íródott Bérczes László beszélgetőkönyve, amiben lépten-nyomon felbukkan Szolnok. Száz év magány, Osztrigás Mici, Hegedűs a háztetőn, Schwajda György, Iglódi István, Márton Éva. És arról se feledkezzünk meg, hogy a szerző is kötődik a városhoz!

Hab torta nélkül

Kerekes Vica különleges szépségére egész estés mozit építeni nemcsak bátorság, de hatalmas tévedés is. És bár a kisgyerek általában sok mindent megment, Lakos Nóra első játékfilmjén az elmúlt harminc év legjobb gyerekszereplője sem segít. A Hab olyan, mint egy tortadísz torta nélkül.

Tiszaligetünk napjai

Akinek az elmúlt fél évszázadban volt valamennyi köze Szolnok bármelyik iskolájához, annak biztos, hogy van legalább egy emléke az ötvenéves Tiszaligeti Napokról. Márpedig akkor érdemes felkeresnie az ebből az alkalomból készült honlapot, amit nemcsak olvashat, de személyes emlékeivel is bővíthet.