Egy héten belül jártam Balatonfüreden, Veszprémben és Vácon, három különböző méretű, adottságú és pártállású városban, és mindenütt belebotlottam már a június 9-ei választásokról szóló plakátokba. Lehet, hogy azért, mert a választási értesítőket már egy héttel ezelőtt ki kellett küldeni – hozzám még nem érkezett meg -, sőt a mozgóurnák igénylését, a másik szavazókörbe való átjelentkezést vagy a külföldi voksolást is el lehetett indítani legalább hat napja. Azt gondoltam, a Nemzeti Választási Iroda által dizájnolt első plakát legalább már a város honlapján kint van, de oda a hivatali hirdetményeken kívül, március vége óta egy nyamvadt anyagot nem sikerült kirakni. Mintha a városháza mai urai abban reménykednének, hogy ez az egész választási hajcihő csak egy rossz álom, és talán elmarad, mint a Tiszaligeti strandfürdő évek óta húzódó átadása. Szolnokiként azonban nem árt rögzíteni, hogy miként máshol, így itt sem lehet elbliccelni az új képviselőtestület megválasztását.
A közösségi oldalak bugyraiban természetesen érzékelhető, hogy valami van a levegőben, hiszen az egyik oldal reménybeli jelöltjei bőszen festik a kerítéseket, szemetet szednek, öltönyben aszfaltoznak, és mindenütt ott vannak, ahol úgy lehet csinálni, mintha valóban csinálnának valamit a köz javára. Mindez leginkább azért vicces, mert mondjuk, pár héttel ezelőtt ilyenek egyáltalán nem, vagy csak időközi választások környékén történtek, és ne legyen kétségünk afelől, hogy június 9-e után alábbhagy az ügybuzgalom. Pedig bírnám, ha ez a tempó maradna, mert akkor nemcsak a fiatal költő kötetbemutatója, a városból elengedett fotóművész kiállítása, a felekezeti ifjúsági közösségek – és hosszan sorolhatnám – kaphatnának megérdemelt figyelmet, de talán a valódi problémák is. Tényleg jó lenne végre egy olyan városban – ráadásul Szolnok nevezetűben – élni, ahol nemcsak a kampány előtti néhány hónapban fontosak az apró ügyek, ahol nemcsak ilyenkor sikerül kiszállni a szolgálati Volgából, ahol a helyiek nemcsak ebben a pár hétben fontosak. Igen, a remény hal meg utoljára.
Tudom, hogy hivatalosan még senki sem jelölt, hiszen azokat április 20-a és május 6-a között lehet bejelenteni, azaz addig mindenki csak reménybeli aspiráns. Ám a magam részéről annak is örültem volna, ha a jelöltekről nem akkor derül ki, hogy indulni akarnak a választáson, amikor ez a hivatalban bejelentik, hanem hónapokkal, évekkel korábban. Van olyan aspiráns, akiről a közösen készült fotók közzétételekor derült ki, hogy hamarosan logó is kerül a képére, miként olyan körzete is van a városnak, ahol kideríthetetlen a jelöltek személye. Nagyon úgy tűnik, lesznek jelöltek, akiknek a nevével csak a szavazófülke magányában fogunk szembesülni. Lesz nagy csodálkozás, amikor egy „vak komondorra” felkerül egy pártjelvény, miként akkor is, amikor valakiről majd ott derül ki, hogy egy év alatt a harmadik-negyedik logót tűzte magára a pozíció reményében. Tényleg csak álom, hogy egyszer olyan város legyen Szolnok, ahol már a kampány előtti évben is tudható, kik a jelöltek? Pártállástól függetlenül. Mert nem pártutasításra civilek, hanem, mert tényleg tenni akar az itt élőkért, a környezetükért.
Szerintem tudomásul kellene venni, hogy listát és jelöltet nem lehet az utolsó pillanatban gründolni. Vagy, ha mégis, akkor majd csodálkozunk, hogy szétkóborol a nyáj, vagy nem képviselőtársak, hanem nyomógombok ülnek a város legfontosabb asztala körül. Hatvanpárezer ember sorsa, jövője nem játék, egy 950 éve először említett város következő évei, évtizedei nem múlhatnak azon, hogy leginkább pártérdekek mentén kiket sikerül rávenni az indulásra. Persze minden város képviselőtestülete és jelöltjei pontosan olyanok, mint amilyeneket az adott város megérdemel. Szolnok jelöltjei június 9-én is Szolnok lakóinak tükörképei lesznek. És ez mindaddig így lesz, amíg a hatalmon lévőknek az a kényelmes és biztonságos, ha a városlakók csak a lakcímkártyájuk szerint lakói a városnak, és amíg szavazógépként lehet rájuk tekinteni, mert lassan tényleg minden a logókról és nem az arcokról meg a mögöttük lévő gondolatokról szól.
Ám ez ne akadályozzon meg senkit abban, hogy szavazzon, hogy mást, jobbat akarjon. Csak ne feledje el, hogy miként a jelöltségnek sem a jelölés bejelentésekor, a szavazópolgárságnak sem a szavazófülke függönyének behúzásakor kellene kezdődnie!
