Itt van az ősz, itt van... Hullanak a levelek... És, amit nyáron eltakartak a fák, azok ismét a szemeink elé kerülnek. Dühönghetünk, ötletelhetünk, de leginkább csak tehetetlenül nézhetjük, ahogy Szolnok épített öröksége, várostörténetileg fontos építményei, egykori turisztikai tervei elpusztulnak. Az átgondolatlan privatizáció, a haszonszerzés, és korábbi rossz döntések foglyul ejtették Szolnok álmait. Évek jönnek, mennek és lassan elmaradnak...

A róla elnevezett színházunk sarkánál álló szobrának arcát valakik összekenték, kezébe használt zsebkendőt gyűrtek. Így most Szigligeti Ede maszatos orral, szakállal és hajtókával, szemetet szorongatva tekint a színházba érkezőkre, a Szolnokon járókra. Arcpakolása olyan, mint a megkötött gipsz, nem tudom, kinél lehetett ilyen kéznél. Miként azt sem értem, mi volt ebben a jó. Sem Szigligeti, sem a szobor alkotója, sem a város normálisabb része nem ezt érdemli!

Tudom, nekem kellene megértőnek lennem, és persze sajnálni, hogy vannak, akiknek a kukák áttúrásával kell foglalkozniuk. De velem ki toleráns, amikor a szemétszállítás reggelén legalább öten túrják át (szét) a ház elé kirakott kukákat, szakadnak a szemeteszsákok, emiatt az edény belseje úszik a dzsuvában, a kukák környéke meg olyan, mintha oda dobáltuk volna a szemetet? Nem lehetne, csak próbából, az én igényeimet is tolerálni? Az elfogadhatatlan, hogy én a kukámat a szemétszállítóknak helyezem a ház elé, akikkel erre szerződtem is, és másnak semmi köze a szemetemhez?

Ha jól saccolom, ez a Baross utcai barna kiegészítőtábla a Vízügyi székház alatt egykor működő Turinform irodára utalhatott. Ma már nincs meg ez az iroda, pontosabban nem ott van, ahol ez a tábla jelzi. Ha komolyan gondolunk valamit a szolnoki idegenforgalomról, akkor valaki vagy vegye le, vagy cserélje olyanra, amin jó az információ.